Két világ határán

2023.08.10-14 

 Kevesebb mint egy héttel indulás előtt derült ki, hogy szabad lett néhány napunk és el tudunk utazni valahová.

A Skyscanner.hu honlapján az indulás és visszaérkezés dátuma mellett bejelöltem úti célnak, hogy "Bárhová". A találatok között szereplő legolcsóbb repjegyek közül próbáltunk választani. Olyan várost kerestünk, ahol még nem jártunk, kulturális szempontból izgalmasnak ígérkezik, jók az ételek és átszállás nélkül odajutunk. Isztambul lett a befutó. A város nagyon különleges földrajzi elhelyezkedéssel bír. Egyik része Európában van, a másik része Ázsiában.

Amikor a repülőre felültünk, alig hittük el, hogy ez valóság. Hirtelen jött az út. Persze gyorsan sikerült megbarátkozni a gondolattal, hogy nyaralni megyünk, csak mi ketten. Nem volt időnk megtervezni a részleteket. A másfél órás repülőúton próbáltuk összerakni a programot.

Már ebéd időre Isztambulban voltunk. A reptéren rutinosan vettünk SIM-kártyát, hogy legyen mobil internetünk. Lowbudget túra lévén tömegközlekedéssel terveztünk a szállásra jutni. A reptéri metróállomáson négyen külföldiek álltuk körbe a masinát, hogy megfejtsük a török nyelvű menüben, hogyan kell Istanbul Kart-ot venni. Ez egy olyan érintős kártya amit az összes tömegközlekedési eszközön használható, ráadásul egymás után két főnek is, és fel lehet tölteni tetszőleges összeggel. Metróval mentünk egy központi buszállomásra, ahol rengeteg buszmegálló volt, de sehova se volt kiírva, hogy melyik busz honnan indul. Ha nincsen helyi tapasztalatod, elvesztél … mint mi. Nem minden busz áll be a buszmegállóba, csak lefékeznek valahol a közelében és dudál egyet. Ha nem vagy szemfüles, elmegy melletted. Hosszú kaland volt eljutni a szállásra. Nem merem leírni, mennyi ideig tartott...

Ledobtuk táskáinkat az Airbnb lakásban amit csak egy nappal utazás előtt foglaltam le. Nyakunkba vettük a várost. Három fontos része van Isztambulnak, 1. az északi modern városrész - itt laktunk, 2. az előbbit egy híd köti össze a délen elhelyezkedő óvárossal, ahol a kötelező látnivalók vannak, 3. az ázsiai oldal.

A Galata-hídon átsétálva megcéloztuk a déli városrészt. A hídon horgászok sorakoznak. Pici makrélákra vadásznak. Férfiak, nők, gyermekek és láttunk egész családokat is kapásra várni.

A Galata-híd horgászai

Balra a Galata-híd, tőle jobbra az Eminöü kikötő ahonnan a kompok indulnak az ázsiai oldalra

  Az óvárosba érkeztünk. Itt kezdődött az őrület. Belekeveredtünk egy végtelen embertömegbe. A google maps-en azonosítottuk be, hogy hol vagyunk. Ez a Nagybazár. Képzeljetek el egy 32.000m2-en fekvő, 3000 üzletből álló gigantikus piacot ahol mindent is árulnak. Amit itt nem lehet megvenni, az talán nem is létezik. 

 

 

 

 

Bal oldalt a Turkish Delight, azaz Török csemege. Keményítőből és cukorból készül.

 

  

 

 

Piócát valaki? :)

 

A félelmetes iszambuli vérkutya játék

 Jó ideig tartott átvergődni az óriási paicon. Fékezett az embertömeg. Folyamatosan jött valahonnan valaki. Sehova se lehetett félre állni. 

A piacon túl is folytatódott az őrület. Autósok, robogósok és biciklisek minden szabályt áthágva közlekedtek. Mindenki ott ment, ahol tudott. Az teljesen természetes, hogy az autók leparkolnak a zebra közepén vagy a járdán.  Az utakon nem akkor keltünk át amikor a gyalogosoknak zöldet mutatott a lámpa, hanem amikor lelépett a tömeg.

Nemsokára elértük célunkat, egy történelmi török fürdőt. Itt terveztük kipihenni az utazás fáradalmait. A Cemberlitas Hamamban külön szárny van a férfiak és a nők számára, így Janival az előtérben elköszöntünk egymástól. Az öltözőben le kellett vetkőzni és csak egy papírtangát felvenni amit a pénztárban adtak. Értem jött egy meleg tekintetű, széles mosolyú, nagymama korban lévő teltkarcsú török asszony, akin csak egy bugyi és melltartó volt. Minden szégyenérzetem elillant. Kézen fogva bevezetett a fürdőbe. Törölközőt terített a meleg kőre és mutatta, hogy feküdjek le rá. Itt kezdődött a varázslat. Felnéztem a felettem lévő kupolára, amin csillag alakú nyílások voltak. Olyan volt mint az égbolt. Hatalmas nyugalom árasztott el. Jóleső meleg vett körbe. Csendesen csobogott a víz. Gőzzel telt meg a levegő. Nem tudom meddig pihentem így. Egy idő után valaki óvatosan megsimogatta a lábamat. Ott állt mellettem a szélesen mosolygó török asszony. Kezére húzott egy mosdókesztyűt és leradírozta az egész testemet. Egyenként emelte fel a végtagjaimat. Közben többször hozott meleg vizet amivel lemosott. Ezután egy hálószerű anyaggal illatos habot képzett, és nyaktól lefelé beborított vele. Csak az arcom látszott ki. Olyan hihetetlen volt az egész. Gondosan letisztított, majd miután végzett, kézen fogva odavezetett egy fali kúthoz. Leültetett mellé a meleg kőre. A kút vizével megmosta a hajamat is. A fürdés után következett az olajos testmasszázs finom illatú mandarin olajjal...

Janival az előtérben futottunk össze újra. Amikor találkozott a tekintetünk, fülig ért a szánk. 

     

                                                                                

ILYEN KISIMULT ARCCAL HAGYTAM EL A FÜRDŐT

Visszaindultunk a szállásra. Mivel megint útba esett a Nagybazár, átvágtunk rajta, és kipróbáltuk az alkudozást. Óriási árkülönbségeket tapasztaltunk. Megtetszett egy sál amit forintba átszámolva 18.000-ért akartak eladni. Végül megvettünk máshol 4.000-ért. 

Természetesen kebab vacsorával zártuk a napot.

Robogó a járdán

Másnap kora reggel már az északi városrészben bolyongtunk. Figyeltük Isztambul hogyan ébredezik. Errefelé nagy a bizalom, mert a még zárva lévő reggelizőhelyek ajtajára fel voltak akasztva a pékek által kiszállított kiflik és egyéb pékáruk. 

Már a cicák is ébredeztek. Isztambulban rengeteg a macska. A lakossága előszeretettel eteti őket. Sok helyen a közterek félre eső részein cica házakat helyeztek ki. A kis szőrös négylábúak ott fekszenek mindenhol. A asztalok tetején a vízipipák mellett, a robogók ülésén, a bejárati kapukban…

 

 

  

Amíg a legtöbb nagyvárosban ellenségként tekintenek a galambokra ( = repülő patkányokra) a fertőző betegségek terjesztése miatt és fogamzásgátlóval etetik őket, addig Isztambulban bódékból árulják a madáreleséget. Kulturális különbségek...

Kora reggel az óvárosba érve az előző napról megmaradt romok eltakarítását néztük. Mindenhol szemét állt. Az üzletek előtt slaggal mosták a szemetet.

Kora reggel az Egyiptomi Bazár, más néven Fűszer Bazár előtt

A mai napra terveztük be a számunkra legfontosabb programot, a "Food tour-t". Ennyire szeretjük a hasunkat :) . Idegenvezetővel egy teljes napon át róttuk a várost, hogy felfedezzük és kipróbáljuk a legizgalmasabb török ételeket. Először bevásároltunk együtt a Fűszer Bazárban és beültünk egy jellegzetes török reggeliző helyre megkóstolni a zsákmányt. Olyan ételeket ettünk amiket magunktól sose választottunk volna, hiszen azt se tudtuk, hogy léteznek. Pisztácia krém, mogyoró krém (török nutella), buffalo tej mézzel (Bal kaymak), különbözőféle olívabogyók, szezámmagos perec (Simit), diós-oregánós-mentás-fokhagymás-szárított paradicsomos krém (Acuka), lecsós rántotta (Menemen), feta sajt és "madzag" sajt (string cheese), hozzá az elmaradhatatlan török kávé és tea. 

A szemámmagos perec (Simit) hatósági áras, ugyanannyiba kerül mindenhol

Minden központi helyen van egy kukoricaárus

Fűszer Bazár

 

Simit és pisztácia krém

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Menemen (török lecsós rántotta)

 

Acuka (fűszeres paradicsomkrém)

 

Az északi modern városrészben kóstoltunk Balik dürüm-t. Ez is egy helyi jellegzetesség. Faszénen sütött makrélát tekernek zöldségekkel töltött tortillába. Ha Isztambulban jársz, kötelező megkóstolni. 

A következő lépés volt átkelni komppal a Boszporusz-szoroson Ázsiába, hogy ott folytassuk a hajtóvadászatot a legizgalmasabb ízekért.

 

 

 

 

 

 

Úton egy másik kontinensre :)

 

Komp kikötő - ázsiai oldal

A hangulatfelelős

Hasznos időtöltés amíg a kompra vár :)

A legtöbb török család az ázsiai oldalon él. Itt engedhetnek meg maguknak nagyobb otthont. A többség az európai oldalra jár át komppal dolgozni. 

Az ételeket túlnyomóan olyan éttermekben kóstoltuk, melyek török családok birtokában állnak és generációk óta ugyanaz a család üzemelteti. Mindenhol büszkén számoltak be arról, hogy milyen sok éve működtetik az éttermet. 

A Lahmacun étel zseniális! Pizzatésztához hasonló vékony sült tészta báránnyal + marhahússal, paprikával, paradicsommal és hagymával. Amikor szétnyitod a tésztát, megcsap a fűszerek illata. Friss petrezselyemzöldet teszel rá és ráfacsarsz egy citromot - mert ez így kell elkészíteni, majd feltekered  és ezzel elkészült az egyik legjobb étel amit valaha ettem. 

Lahmacun, hozzá Ayran (sós joghurtlé - erre teljesen rákattant Jani)

A Midy Dolmát úgy készül, hogy először forró vízbe teszik a kagylót és miután a héjak kinyíltak, belül átmossák és megtöltik tíz különböző fűszerrel és rizzsel. Egy időre visszateszik az edénybe párolódni, majd kész is. Csodálatos étel. Ha nem adják a kezembe, eszembe se jutott volna megkóstolni. 

 A desszert volt az egyik legizgalmasabb. Künefe-t ettünk. Pisztáciás sajttal töltött édes tészta. Dondurmaval tálalták ami kecsketejből készült fagylalt. A legkülönlegesebb és legfinomabb fagylalt amit valaha ettem.

KÜNEFE

Kóstoltunk még kebabot, bureket, ettünk szárított marhahús szeletet fűszeres köntösben ... és egyértelművé vált, hogy erről a nyaralásról is nehezebben megyünk haza, mint jöttünk :).

Érdemes egy ilyen túrát az első napra betervezni, hogy utána tudd mit és hol vegyél és egyél. A hátra maradt napokon nagy élvezettel vásároltunk és kóstoltunk tovább. 

Érdekes tapasztalás volt, hogy ha beültünk egy helyi török étterembe ahol rendelünk például menement (török rántotta), teljesen természetes volt, hogy a felszolgált étel mellé kipakoljuk az asztalra azt is amit a piacról hoztunk (pl. olívabogyókat). Ehhez tiszta tányért és kanalat is adtak. Amikor olyan italt szerettünk volna kérni amit az étteremben nem árultak, a pincér felajánlotta, hogy elszalad a boltba és vesz nekünk.  Hatalmas a vendégszeretetük. Csak jó tapasztalatokat szereztünk.

Egy másik szokás amit észrevettünk, hogy gyakran akkor is felszolgálnak teát, ha azt nem rendeltél. Teázni szinte kötelező :). Még akkor is kihozzák a jó erős fekete teát ha éppen este tízkor a vacsorádat fogyasztod. Szégyenkezve magyaráztam a pincérnek, hogy nem fogadhatom el, mert ha ezt megiszom, nem fogok tudni éjjel aludni. A tea mindenhol átlátszó pohárban érkezik - hogy ellenőrizni tudd a színét és ez által a minőségét. A poharat nem öntik tele, hogy felülről meg tudd fogni. A kockacukrot egyesével csomagolva kínálják. Citromot nem tesznek bele.

 Késő délután végigsétáltunk a "helyi Fifth Avenue-n". Istiglal Caddesi Isztambul bevásárló és szórakoztató központjában fut a Galata Toronytól a Taksim térig. A sugárúton nosztalgiavillamos közlekedik. Csokorban lógnak rajta a fotózkodó turisták.

A harmadik napra hagytuk a kötelező látnivalókat. 

A Topkapi Palotában kezdtünk, mely a Világörökség része. Négyszáz éven át itt uralkodtak a szultánok. Képet kapunk a fényűző életükről és elképesztő gazdagságukról. Családtagjaikkal és kiszolgáló személyzetükkel együtt négyezer ember élt ebben a jól őrzött városrészben. Megnézhetjük a szultánok hol dolgoztak, ettek, aludtak, pihentek. Ki vannak állítva a ruháik, kincseik, hadizsákmányaik, könyveik és személyes tárgyaik. 

A gondosan ápolt kertekben őzek is éltek. Külön itatókat építettek ki számukra.

 

 

 

 

A szultán itt fogadta a látogatókat

Egyik fogadóterem a sok közül

 

A Topkapi Palota egyik része a Hárem, ahol herélt fekete eunuchok szolgáltak kis több száz nőt. Ide csak nők és a szultán közvetlen családtagjai léphettek be.  

 

JANI KERESI A HÁREMHÖLGYEKET                                                                                          

 

Jó lett volna ha több időnk van rá, de várt minket egy másik látnivaló.

A Hagia Sophia óriási jelentőséggel bír. Szimbólum mind a keresztények, mind a muzulmán emberek számára. 537-ben épült mint bizánci bazilika és a világ legnagyobb egyházi épületeként tartották számon. Aztán 1453-ban jöttek a törökök és mecsetté alakították. A falakon egyszerre láthatóak keresztény motívumok és arab írások. Az épület mind a mai napig vallási és politikai csatározások középpontjában áll.

 

 

 

 

A Hagia Sophiával szemben áll a Kék mecset (Ahmed szultán dzsámija). Gigantikus építmény. Ez is a világörökség része. A mecset hat minarettel rendelkezik és lenyűgözőek a mozaikjaik. A nevét a felhasznált kék színű csempéiről kapta. Az építés alatt a csempe ára emelkedni kezdett és mivel az építkezésre szánt összeg fix volt, egyre olcsóbb csempéket kellett felhasználni. A csillárokon strucc tojások vannak, hogy ne telepedjenek rájuk a pókok.

 

 

 

Minden amit láttunk elképesztő, de számomra a legkiemelkedőbb a Bazilika Ciszterna/Elsüllyedt Palota volt. Ez egy hatalmas víztározó a város alatt. 532-ben építették és itt tárolták az vizet arra az esetre ha a várost támadás érné és az ellenség lezárná a város vízvezetékét. Képzeljetek el egy hatalmas föld alatti termet 300 db boltíves korinthoszi oszloppal. Olyan mint egy palota belülről, csak itt soha nem élt senki. Mennyezetig állt benne a víz. A megépítés közben ezer rabszolga lelte halálát. Ma már alacsonyabb a vízszint és bemehetnek a látogatók.

 

Utolsó nap délelőtt elmentünk a Régészeti Múzeumba. A világban nem sok helyen láttam ehhez hasonló gazdagságú gyűjteményt.

Zeusszal                                                                                

Miután szinte minden kötelező látványosságot megnéztünk, szerettük volna Isztambul olyan részeit is bejárni ahol nem hemzsegnek a turisták. Sikerült találnunk egy kiscsoportos szervezett túrát ami pont erről szólt. Elmentünk a város egyik legrégebbi negyedébe amely hajdan az oszmán ortodox és zsidó lakosoknak adott otthont. Hangulatos kis utcákon színes faházak között sétáltunk, olyan volt mintha már nem is Isztambulban jártunk volt. 

Az utcán készül a török kávé

Megnéztünk templomokat, zsinagógákat, mecseteket melyek együtt jól tükrözik az Oszmán birodalom multikulturális voltát. Eljutottunk az Eyüp mecsetkomplexumhoz mely Mekkát követve az egyik legfontosabb szent hely a muzulmánok számára. Itt található az az első muszlim ember sírja aki mártír halált halt.

Komppal indultunk vissza Isztambul legfontosabb kikötőjébe. Épp a Galata-híd alatt haladtunk át amikor Janival lélegzet-visszafojtva néztük, hogy a kapitány kicentizi a híd lába melletti elhaladást ... és ebben a pillanatban Bummmmmmm!!! A hajó nekiütközött a híd lábának. Rohantak a matrózok megnézni mekkora a kár. Mi pedig azon törtük az agyunkat, hogyan fogunk kiúszni a tengerből ha elsüllyedünk. Pár perces vizsgálatot követően megnyugodtak a matrózok és mi is. Úgy tűnik megúsztuk a nyaralást katasztrófa nélkül. 

Ez nem mondható el minden nyaralásunkról 🙈.

Este még meglátogattuk Rustem Pasa mecsetét. A helyiek hívták fel rá a figyelmünket. Nagyon pici, eldugott helyen álló mecset. Azért érdemes felkeresni, mert itt találhatóak a legszebb csempék egész Isztambulban. Lepihentünk a szőnyegere, hogy kifújjuk magunkat az egész napos mászkálás után és egyúttal elköszönjünk a várostól.

  

Nagyon nehéz volt búcsút inteni Isztambulnak. Annyira jól éreztük magunkat és szerettük volna, hogy tovább tartson. 

Másnap hajnali négykor indultunk a reptérre. Teljesen kihalt volt a város. Nem találkoztunk egy emberrel sem. Csak mi voltunk és a macskák :) . Három különböző metróval mindenféle csavar nélkül értünk célba. 

A repülő út hossza egy percnek tűnt, elaludtam még mielőtt a gép felszállt volna.

a serpám hajnalban a metróállomáson

A kaland minden percéért Édesanyámnak tartozunk hálával, aki gondoskodó szeretettel vigyázott gyermekeinkre amíg mi élményeket gyűjtöttünk Isztambulban.