Üdv Mindenkinek!
Egy "kicsit" késtem ezzel a bejegyzéssel :).
Indonéziában, Balin töltött utolsó napunkon szerettünk volna ellátogatni Denpasar-ba(Bali "fővárosa"). Miután rájöttünk, hogy ehhez a művelethez túlságosan kimerültek vagyunk, Kuta-ban maradtunk. A központban sétálgattunk a tűző napon, melyet megpróbáltunk hősiesen tűrni (ezt igen nehéz a közeli egyenlítő miatt).
Még egyszer megnéztük a vízpartot, mert ezt minden tengerparti nyaralás végén kötelező megtenni :) .
Délután a hotel taxija kivitt minket a reptérre.
Sokként ért mindet, hogy az országból való kilépéskor fizetni kell. Nálam még pont volt annyi helyi pénz, Dórinak pedig be kellett áldoznia némi eurót(igen rosszul váltják). Viszonylag sok időnk volt a gép indulásáig. Az tuti, hogy senkinek se lesz kedvenc reptere Bali reptere. Miközben a beszállásra várakoztunk, percenként benéztem a székem alá, hogy véletlenül nem tévedt-e arra egy-két csótány(hemzsegett tőlük a hely). Nem félek semmitől(kígyó,béka...), kivéve persze a csótánytól. Ez az egyetlen lény a világon, amiről még nem sikerült megfejtenem, hogy miért is teremtette Isten :D.
Már éhesek voltunk mikor beszálltunk a gépbe. Két átszállás is várt ránk. Az első Kuala Lumpurban (Malájzia fővárosa), a második Párizsban.
Az volt a tervünk, hogy majd a Kuala Lumpur-i reptéren jól bevacsorázunk, amivel kibírjuk hazáig. TÉVEDTÜNK!
A terminálban alig volt nyitva pár étterem/bolt, és ahol rendes főtt kaját árultak, sehol sem lehetett kártyával fizetni(készpénzünk nuku...).
Szóval végül egy pékségben vettünk némi kaját, amit csak a nagy éhségnek köszönhetően tudtunk lenyelni. Elkezdődött a beszállás a Párizsba tartó gépre, Dórit és engem is kiállítottak a sorból. Már nem emlékszem mi volt a gond... de fura kütyükkel vizsgálták az útleveleinket(lámpa, nagyító..), és mikor végre az egyenruhások arcába toltam a Párizs-Budapest repjegyet, na akkor elengedtek. Nem értem miért tekintették problémának egy uniós állampolgár beutazását egy uniós országba... Na mindegy, nem tudnak ezek semmit se. Csak a fontoskodáshoz értenek :D.
Kb. hajnali egy volt, indult a gép Európa felé. Gondoltuk majd alszunk egy jót a 7 órás út alatt, és majd Párizsban jól bereggelizünk. Igen ám, de aludni nem igazán sikerült, ráadásul letelt a 7 óra, és még nem voltunk sehol, aztán mikor újra átszámoltuk az órákat...időeltolódás, átszállás, várakozás, helyi idő... esett le a tantusz, hogy nem 7, hanem egy 13 órás út vár ránk. Na ekkor már nagyon éhesek voltunk, és kajára HIÁBA vártunk ezen a NAGYON-NAGYON-NAGYON FAPADOS gépen. A 13 órás út alatt még egy kekszet se hoztak. Szóval úgy döntött a két fős döntőbizottságunk, hogy beáldozunk némi eurót, így 4 euró fejében hozzájutottam némi rizshez és curry-s csirkéhez, Dóri pedig egy croissan-t tüntetett el a bendőjében.
Végre(!!!) megérkeztünk Párizsba. Azzal kezdtük a terminállal való ismerkedést, hogy beestünk egy kávézóba, ahol degeszre tömtük magunkat kajával, forró csokival/kávéval.
Repcsire újra föl... a Budapestre tartó gépen először ültem nem ablak mellett. Biztosan egész úton Dórihoz beszéltem aki majdnem megőrült ettől :).
Sikeresen landoltunk Magyarországon a 33 napos távollét után.
A barátom egy nagy piros szív alakú párnával fogadott a kijáratnál.
Dórival elköszöntünk egymástól. Furi volt elválni, hiszen az elmúlt bő hónapban úgy éltünk, mint sziámi ikrek :D.
Gondoltam a hazaérkezés után pihenek egy nagyot, majd pár nappal később megírom a záró bejegyzést, és szerkesztek pár cool videót. Gondolom már észrevettétek, hogy NEM így történt.
Az Asia tour után pár nappal elkezdődött a nagybetűs ÉLET. Szeptember 1-től belekezdtem fogorvosi pályafutásomba, aminek köszönhetően a következő fél évben semmire sem volt időm. Most viszont eljött a téli szünet(azaz szabi), és már itt is a záró bejegyzés!
Útitársam, DÓRI néhány nappal ezelőtt tért haza Finnországból. Az elmúlt szemesztert a Mikulás hazájában töltötte, sőt találkozott magával a Mikulással is. Jupííí!
Szóval pont itt az ideje, hogy felmelegítsem őt a nyári videókkal, mert biztosan fázott a messzi északon :).
Hat országban(ill. önálló közigazgatási területen) jártunk. Három videót szerkesztettem.
Előre szólok, hogy nem vagyunk annyira idióták, mint ahogyan az a videó egyes részei mutatják, hanem szimplán csak a végkimerülés beszélt belőlünk :D. Általában akkor készítettünk videót, mikor másra már nem voltunk képesek :).
A kedvenc részem az, mikor Dóri azt mondja:
" Ha ezt bemered tenni egy videóba, lesújtok rád!!!"
Remélem azért ezt nem gondolta komolyan.
Linkek:
Asia tour I. - (1.)Peking
Asia tour II. - (2.)Hong Kong, (3.)Makaó
Asia tour III. - (4.)Malájzia, (5.)Szingapúr, (6.)Indonézia(Bali; Gili szigetek)
A továbbiakról...
Mint utazás-fanatikus, a jövőben is be szeretnék számolni azokról a helyekről, ahová eljutok. Idén ez lehet csak szeptemberben lesz(az úti cél titok!), de ami késik, nem múlik.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!!!!
Egy "kicsit" késtem ezzel a bejegyzéssel :).
Indonéziában, Balin töltött utolsó napunkon szerettünk volna ellátogatni Denpasar-ba(Bali "fővárosa"). Miután rájöttünk, hogy ehhez a művelethez túlságosan kimerültek vagyunk, Kuta-ban maradtunk. A központban sétálgattunk a tűző napon, melyet megpróbáltunk hősiesen tűrni (ezt igen nehéz a közeli egyenlítő miatt).
Még egyszer megnéztük a vízpartot, mert ezt minden tengerparti nyaralás végén kötelező megtenni :) .
Délután a hotel taxija kivitt minket a reptérre.
Sokként ért mindet, hogy az országból való kilépéskor fizetni kell. Nálam még pont volt annyi helyi pénz, Dórinak pedig be kellett áldoznia némi eurót(igen rosszul váltják). Viszonylag sok időnk volt a gép indulásáig. Az tuti, hogy senkinek se lesz kedvenc reptere Bali reptere. Miközben a beszállásra várakoztunk, percenként benéztem a székem alá, hogy véletlenül nem tévedt-e arra egy-két csótány(hemzsegett tőlük a hely). Nem félek semmitől(kígyó,béka...), kivéve persze a csótánytól. Ez az egyetlen lény a világon, amiről még nem sikerült megfejtenem, hogy miért is teremtette Isten :D.
Már éhesek voltunk mikor beszálltunk a gépbe. Két átszállás is várt ránk. Az első Kuala Lumpurban (Malájzia fővárosa), a második Párizsban.
Az volt a tervünk, hogy majd a Kuala Lumpur-i reptéren jól bevacsorázunk, amivel kibírjuk hazáig. TÉVEDTÜNK!
A terminálban alig volt nyitva pár étterem/bolt, és ahol rendes főtt kaját árultak, sehol sem lehetett kártyával fizetni(készpénzünk nuku...).
Szóval végül egy pékségben vettünk némi kaját, amit csak a nagy éhségnek köszönhetően tudtunk lenyelni. Elkezdődött a beszállás a Párizsba tartó gépre, Dórit és engem is kiállítottak a sorból. Már nem emlékszem mi volt a gond... de fura kütyükkel vizsgálták az útleveleinket(lámpa, nagyító..), és mikor végre az egyenruhások arcába toltam a Párizs-Budapest repjegyet, na akkor elengedtek. Nem értem miért tekintették problémának egy uniós állampolgár beutazását egy uniós országba... Na mindegy, nem tudnak ezek semmit se. Csak a fontoskodáshoz értenek :D.
Kb. hajnali egy volt, indult a gép Európa felé. Gondoltuk majd alszunk egy jót a 7 órás út alatt, és majd Párizsban jól bereggelizünk. Igen ám, de aludni nem igazán sikerült, ráadásul letelt a 7 óra, és még nem voltunk sehol, aztán mikor újra átszámoltuk az órákat...időeltolódás, átszállás, várakozás, helyi idő... esett le a tantusz, hogy nem 7, hanem egy 13 órás út vár ránk. Na ekkor már nagyon éhesek voltunk, és kajára HIÁBA vártunk ezen a NAGYON-NAGYON-NAGYON FAPADOS gépen. A 13 órás út alatt még egy kekszet se hoztak. Szóval úgy döntött a két fős döntőbizottságunk, hogy beáldozunk némi eurót, így 4 euró fejében hozzájutottam némi rizshez és curry-s csirkéhez, Dóri pedig egy croissan-t tüntetett el a bendőjében.
Végre(!!!) megérkeztünk Párizsba. Azzal kezdtük a terminállal való ismerkedést, hogy beestünk egy kávézóba, ahol degeszre tömtük magunkat kajával, forró csokival/kávéval.
Repcsire újra föl... a Budapestre tartó gépen először ültem nem ablak mellett. Biztosan egész úton Dórihoz beszéltem aki majdnem megőrült ettől :).
Sikeresen landoltunk Magyarországon a 33 napos távollét után.
A barátom egy nagy piros szív alakú párnával fogadott a kijáratnál.
Dórival elköszöntünk egymástól. Furi volt elválni, hiszen az elmúlt bő hónapban úgy éltünk, mint sziámi ikrek :D.
Gondoltam a hazaérkezés után pihenek egy nagyot, majd pár nappal később megírom a záró bejegyzést, és szerkesztek pár cool videót. Gondolom már észrevettétek, hogy NEM így történt.
Az Asia tour után pár nappal elkezdődött a nagybetűs ÉLET. Szeptember 1-től belekezdtem fogorvosi pályafutásomba, aminek köszönhetően a következő fél évben semmire sem volt időm. Most viszont eljött a téli szünet(azaz szabi), és már itt is a záró bejegyzés!
Útitársam, DÓRI néhány nappal ezelőtt tért haza Finnországból. Az elmúlt szemesztert a Mikulás hazájában töltötte, sőt találkozott magával a Mikulással is. Jupííí!
Szóval pont itt az ideje, hogy felmelegítsem őt a nyári videókkal, mert biztosan fázott a messzi északon :).
Hat országban(ill. önálló közigazgatási területen) jártunk. Három videót szerkesztettem.
Előre szólok, hogy nem vagyunk annyira idióták, mint ahogyan az a videó egyes részei mutatják, hanem szimplán csak a végkimerülés beszélt belőlünk :D. Általában akkor készítettünk videót, mikor másra már nem voltunk képesek :).
A kedvenc részem az, mikor Dóri azt mondja:
" Ha ezt bemered tenni egy videóba, lesújtok rád!!!"
Remélem azért ezt nem gondolta komolyan.
Linkek:
Asia tour I. - (1.)Peking
Asia tour II. - (2.)Hong Kong, (3.)Makaó
Asia tour III. - (4.)Malájzia, (5.)Szingapúr, (6.)Indonézia(Bali; Gili szigetek)
A továbbiakról...
Mint utazás-fanatikus, a jövőben is be szeretnék számolni azokról a helyekről, ahová eljutok. Idén ez lehet csak szeptemberben lesz(az úti cél titok!), de ami késik, nem múlik.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!!!!!
