2025. január 18., szombat

Hirtelen ötletből random kalandozás Dél-Spanyolországban

#Malaga #Gibraltár #PicoDeLaConcha #Ronda #SetenilDeLasBodegas #Antequera #CaminitoDelRey #CostaDelSol #Benalmádena

Épp a karácsonyt ünnepeltük amikor a szüleim felajánlották, hogy elvinnék magukhoz a gyerekeket egy hétre. Azonnal beleegyeztünk. Három nap múlva már a spanyol tengerparton élveztük Janival a napsütést a színes virágok, pálmafák, gyümölcstől roskadozó narancsfák és papagájok között.

 



Andalúziában olyan az időjárás télen, mint nálunk tavasszal. Este hűvös van, jól esik egy vékony kabát, de napközben 15-20 fokig felmegy a hőmérséklet, azaz elég egy rövid ujjú póló. Fürdőruhában napozni is lehet, de a tenger csak az északi országból érkezők számára elég meleg. Amikor megláttunk valakit fürödni, azt gondoltuk csakis izlandi vagy norvég lehet.  

Míg Magyarországon már lement az ünnep, addig Spanyolország továbbra is karácsonyi lázban égett. Ők is örülnek december 24-én Jézus születésének, de ajándékozásra csak január 6-án a Háromkirályok ünnepén kerül sor. Tehát ide nem jön Télapó, hiszen a gyerekek a Háromkirályoknak írnak levelet a vágyott ajándékokról. Hatalmas felvonulások vannak és a szervezők úgy szórják az édességet a tömegnek, hogy a gyakorlatiasabb résztvevők megfordított esernyővel gyűjtik. Mindenki karika alakú citromos-narancsos süteményt eszik - a királyok koronáját jelképezi, melyekbe belesütnek ajándékokat.

Ennek a hatalmas bulinak az előkészületére érkeztünk meg. A Calle Larios - Malaga híres történelmi sétálóutcáján felejthetetlen karácsonyi fény-zene műsort láttunk.

Az első két napra Malaga óvárosának szívében foglaltunk Airbnb szállást. Imádtuk a lakás stílusát. Kipakoltunk pár cuccot a hátizsákokból, majd bevetettük magunkat a város sűrűjébe.

 


Rutinosan a legelső programunk egy "food tour", azaz gasztrotúra volt. Ezt érdemes és hasznos a legelső napra betervezni, hogy aztán tudd mit érmes enni-inni a hátra lévő idő nagy részében.

A híres Casa Lola tapas bárban

Egy marokkói származású helyi diák vezetésével végigkóstoltunk jó pár helyi ételt, miközben hasznos és szórakoztató sztorikat hallottunk a spanyolok szokásairól és kultúrájáról. A srác elmesélte, hogy szerinte a spanyolok nem azért csinosak mert sokat sportolnak vagy mert egészségesen esznek, hanem mert folyton buliznak.

Az első ital amit megkóstoltunk a Tinto de verano ( = a nyár bora) volt, mely 1 rész vörösborból és 1 rész citromos szódából áll. Azonnal kedvenc lett és a következő napokban mindenhol ezt rendeltük. A helyi ételek közül nagyon ízlett a sült sós padlizsán édes szósszal leöntve és imádtuk a tapas bárok kínálatait is. Az abszolút kedvenc étel az ibériai gourmet sonka volt. Apákról száll fiaikra a helyes szeletelés technikája. Fémhálós kesztyűt vesznek fel a balesetek megelőzésére. 

Tinto de verano

Sós sült padlizsán édes szósszal - zseniális!


Jani kedvencei: Patatas bravas (sült krumpli paprikás szósszal) és Croquetas (rákos krokett)


Ensaladilla rusa (tonhalas tojásos-zöldséges saláta)

Jamón Ibéricó - a híres gourmet ibériai sonka


Így kell helyesen levágni a szeleteket

Queso Tradicional - kék sajtból készült helyi tradicionális sajttorta, felejthetetlen!
 
Churros - olajban kisült cukorba mártott tészta csíkok
 

Két teljes napunk volt Malagában amit megpróbáltunk maximálisan kihasználni. Még a 3,5 órás repülőút alatt olvastam utána és írtam egy listát azokról a látványosságokról, amiket fontosnak találtam meglátogatni. A Picasso Múzeumba előre kellett online jegyet venni. Van ahova befizettünk vezetett túrára (Get your Guide), hogy minél több információt hallhassunk, míg más helyeket csak körbesétáltunk. 

Bejelentkeztünk egy kincskeresős túrára is ami azért volt hasznos, mert az óváros olyan részeire is elvezetett minket, amit egyébként kihagytunk volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kaptunk egy könyvet egy történetről és egy garmin gps eszközt elmentett koordinátákkal, mely koordinátákat követve minden állomáson meg kellett oldani egy rejtélyt, amíg össze nem állt a megfejtés, ami számunkra a következő volt: "Engedd szabadon a szívedben rejlő gyermeket". 

Szabadon engedtük :)

 

Málaga Cathedral

A Malagai székesegyháznak azért van csak egy tornya, mert építés közben elfogyott a pénz. Nem éreztem hiányát egy második toronynak, így is lenyűgöző volt. Kötelező megnézni.



 


 

Malaga Park

Egy nagyon rendezett, gyönyörű és hatalmas növényekkel teli zöld oázis az óváros mellett. Az élővilág se unalmas. Az esti séta során gigantikus patkánnyal, míg napközben cuki papagájokkal találkoztunk.

A barátpapagájok Argentínából származnak. Valaki háziállatnak tartotta Spanyolországban, majd miután elengedte őket úgy elszaporodtak, hogy a helyieket zavarta a jelenlétük. Nem tudnak aludni a hangos rikácsolás miatt. Volt időszak, amikor megengedték a kilövésüket, irtásukat.

Malaga park

Barátpapagáj a Malaga parkban

 A város tele van narancsfákkal. Elvileg annyira savanyú az ízük, hogy csak lekvár készítésére alkalmasak. Persze ezt csak azután hittük el, hogy megkóstoltuk. Ti ki se próbáljátok, rémes!


Malaga park

Papagájvirág a Malaga parkban

 
 
Alcazaba Malaga
Az Alcazaba egy hatalmas és lenyűgöző erőd, ahol óriási harcokat vívtak muszlimok és keresztények.
Az eszes muszlimok tudták, hogy a keresztények ördögként tekintettek a balkezesekre, így minden  balkezes gyermeket átszoktattak jobbkezesre. Ezt figyelembe véve az erődöt úgy építették meg, hogy a bejáratnál jobb oldalt legyenek a lőállások, mert amikor felemelték a keresztények a kardjukat a harchoz, nyilazhatóvá vált az érzékeny kar alatti terület. 
 




Kilátás az Alcazababól Malaga óvárosára

 
Malaga leghíresebb szülöttje Picasso. A teljes neve egyébként ez: Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso.
Nem sikerült megtanulni :). Mindent elolvastunk az életéről, például, hogy oxigénhiányosan született, és emiatt működött máshogy az agya mint az átlagembernek. 
Már a gyerekként készült képei is zseniálisak voltak.






 
Kevés volt két teljes nap Malagában, de mivel szerettük volna Andalúzia más városait is megnézni, továbbálltunk. 
Zoli barátom néhány hete költözött ki Spanyolországba, Benalmadéna városába. Oda mentünk át mi is, hogy könnyebb legyen közös programokat tervezni.


Benalmadéna Malaga mellett van. 
Az óvárosa olyan mint egy ékszerdoboz. Pici fehér házak sok-sok virággal és színes csempékkel.
A városnak hosszú homokos partja van. El se tudom képzelni micsoda tömeg lehet itt nyáron. 
A partot mi is kipróbáltuk. A tűző nap felmelegítette a homokot és az év utolsó napján fürdőruhában napozhattunk és sétálhattunk a tengerparton. Csodás évbúcsúztató program volt.
 




Egy kis dzsungel a városban, mi sem természetesebb :)






Virágzó aloe vera 


Benalmádéna tengerpartja

  


 

Kiderítettük, hogy a városban szilveszter éjszaka hol lesz szabadtéri buli és nem sokkal éjfél előtt alaposan felkészülve érkeztünk a La Plaza de la Miel Mezquita térre.

A felkészülés abból állt, hogy Janival mindkettőnknél volt 12-12 szem szőlő. Spanyolországban ahelyett, hogy közös visszaszámlálás lenne éjfélkor, helyette síri csend van, mert mindenki eszik. Vagy inkább zabál - ez a helyesebb kifejezés. Tizenkét szem szőlő egyenlő tizenkét szerencsés hónappal.

Éjfél előtt tizenkétszer kong a harang és minden egyes kongáskor be kell kapni egy szőlőszemet és meg kell enni. Azaz az év utolsó pillanatai azzal telnek, hogy mindenki gyorsan rág. És figyelni kell nagyon, mert ha valahányadik szőlőszem savanyú, akkor a következő évben szerencsétlenség lesz abban a  hónapban. Hogy áthasson minket a spanyol életérzés mi is részt vettünk a mókában. Óriási küzdelemben, a nevetéstől fuldokolva sikerült minden egyes harangszónál időre megenni egy-egy szőlőszemet.

A legjobb az volt az egészben, hogy mindkettőnk mind a tizenkét szőlőszeme mézédesen finom volt.

B.Ú.É.K! 

Árultak tizenkettesével csomagolt szőlőszemeket (:

Viszlát 2024, szia mézédes 2025!


Másnap Zolival elmentünk megmászni egy hegyet, mert a hagyomány az hagyomány, azaz az év első napján túrázni megyünk. Erre a napra Jani "kivett egy nap szabit" és a városban maradt a tengerparton semmit se csinálni, hogy végre pihenjen is egyet, mert "elvileg nyaralunk".  

Pico de la Concha - a 18km-es túra alatt 1400m szintet mentünk. Este nem kellett altatni :)




Benalmádéna volt a bázis és minden nap onnan mentünk csillagtúrára. Zoli volt az idegenvezetőnk.

Egyik nap Ronda és Setenil de las Bodegas meglátogatása volt a cél. Mindkettő városnak megvan a maga különlegessége. 

Rondában van egy mesebeli híd, és egy hatalmas bikaviadal aréna. Bikaviadalt Spanyolországban még ma is tartanak, de már csak évente egyszer, egy héten át. Az a bika amelyik túléli a matadorra történő csatát, egy békés helyre kerül, hogy nyugalomban leélhesse az életét. De ez elég ritka, mert legtöbbször kegyetlenül leszúrják őket. A spanyol kultúra része... 

Ronda városa egy sziklára épült, alatta több száz méteres szakadékkal




Bikaviadal aréna



Míg Ronda a szikla tetejére, addig Setenil de las Bodegas egy hasadék aljába, részben a sziklák alá épült. Mindkét hely nagyon nehezen támadható és bevehető hely volt a különleges földrajzi elhelyezkedésük miatt. 




Setenilben is jól főznek :)

 

Gibraltár

Gibraltár nagyon különleges hely. Kb. másfél órára volt Benalmadénától, így elugrottunk megnézni. 

A beutazás túl kalandosra sikeredett. A határon kinyittatták a vámosok csomagtartót és kikerekedett a szemük. Azonnal rájöttünk mi a probléma forrása. Az autó csomagtartója tele van szerszámokkal, kézi eszközökkel, fúrókkal...  Ezeket Zoli mindig az autójában tartja.

Volt egy kis magyarázkodás, hogy mit csinál a magyar Zoli Spanyolországban, mit keresnek a cuccok az autóban és mi a terv azokkal az eszközökkel Gibraltáron. Az lett a történet vége, hogy befáradtunk az épületbe és szépen írtunk egy listát spanyol nyelven az autóban tárolt dolgokról, melyeket elvileg majd az országba történő visszalépéskor újra ellenőrizni fognak. Ekkor azt hittük vége is a kalandnak, már majdnem visszaszálltunk az autóban amikor megjelent egy másik vámos és most a bérautóról voltak kérdései. Lassan megértettük mi a probléma: lejárt a műszaki. Ekkor már kínunkban nevettünk... 

Adtak egy szép büntetést (amit Zolinak kell majd odaadni a tulajdonosnak), aztán visszaszálltunk az Audiba és végre átgurulhattunk a határon Gibraltárra. 

Más világ.  Gibraltár egy városállam, összesen 7 négyzetkilométer területen, az egész egy nagy erődítmény egy gigantikus sziklán. Egy falat Anglia Spanyolország déli részén. Minden angolul van kiírva és mindenki angolul beszél. Képzeljétek el a brit piros telefonfülkéket mediterrán környezetben, pálmafák alatt. Nézni kell pár percig, hogy befogadja az ember agya. 

Felmentünk felvonóval (cablecar) a szikla tetejére. Lenyűgöző a kilátás, látni Afrika partjait is. 

A sziklán nagy látványosság a szabadon élő makákók. Az egyik felült a fejem tetejére és nekiállt kurkászni. Talán ez a jelen annak, hogy befogadtak maguk közé :). Megnéztünk Második világháborús alagutakat, hatalmas ágyukat, a Szent Mihály barlangot - ami talán az egyik legszebb barlang volt amit valaha láttam. A szikláról gyalog jöttünk le, keresztül a Mediterrán lépcsőkön, csodálatos hely, ezek a gyönyörű növényekkel gazdagon benőtt ösvények tetszettek a legjobban.

A városba leérve végigsétáltunk a Main street-en ami egy boltokkal teli sétálóutca. Mindenhol Fish&Chips-et árulnak és sok volt a brit egyenruhás rendőrt. Minden kapható ami tipikus brit. Nekünk nagyon tetszett. Afrika közelsége miatt végül egy afrikai ételeket kínáló étterembe ültünk be ebédelni, hogy átéljünk egy kis kultúrsokkot :)

Gibraltár


a Mediterrán lépcsőn 




 


Main street



 
 
Mandulás, fahéjas, mézes csirkemell porcukorral meghintve :)
 

 
Caminito del Rey - a Király útja
A gigantikus szurdok Andalúzia egyik gyöngyszeme.
Egy mérnöki csoda az egész. Itt régen építőmunkások dolgoztak víztározó építése miatt. A sziklák oldalába épített rozoga utakon közlekedtek, legtöbbször kötéllel kötötték ki magukat. Az utakat sokáig a világ legveszélyesebb ösvényének tartották, majd 2015-ben teljesen felújították. Most biztonságosan járható, így mi is végigmentünk rajta. 






 
 
A 7-8 km hosszú gyalogút végén már várt minket Zoli. Bepattantunk az autóba és elmentünk egy kis ékszerdoboz városkába, Antequera-ba. Itt is jó pár történelmi és építészeti remekmű található. 
 
Kilátás a híres erődből Antequera városára

Antequera

A kedvenc terem a városban, tele gyümölcsöktől roskadozó narancsfákkal

Antequera

Itt ilyenek a társasházak bejáratai



Miután végigszaladtunk a városon, hogy kapjunk egy általános képet róla, tovább is álltunk az igazi célunk felé, a város híres, és egyben az ország legszebb természeti parkjába az El Torcal-ba. 
Az El Torcal a Világörökség része. Itt láthatóak Európa egyik leglátványosabb felszíni karsztformái. A jura korban lerakódott tengeri üledék kiemelkedett, majd a csapadékvízben oldott szén-dioxid és az erózió különleges sziklaformációkká formálták az egészet. Lenyűgöző sziklavár labirintus jött létre. Több, különböző hosszúságú túraútvonal található a területen. Mi elindultunk az egyiken, de visszafelé. A jelekkel ellenkező irányba mennünk. Egy ponton úgy benéztük az irányt, hogy eltévedtünk, és ahelyett, hogy visszafordultunk volna, kitaláltuk, átmászunk pár sziklaváron és majd becsatlakozunk a túraútvonal másik szakaszába. Ekkor kezdődött el az igazi kaland. Egyik szikláról másztunk a másikra. Hasadékok felett ugráltunk át és csipkebokrok alatt kúsztunk... de csak nem sikerült meglelni az útvonalat. Folyton elénk gördült valami akadály. Végül, amikor már elkezdett sötétedni, visszafordultunk. Ez is izgalmas volt, visszatalálni ahhoz a ponthoz, ahol eltévedtünk. Végül a naplemente végére keveredtünk ki az egész labirintusból. Ez volt a legjobb móka egész héten :)
 
 
 

 




 
Másnap mentünk haza. A reptéren még volt egy kis paródia, Janinak kétszer is megmérték a Wizz Air pultnál a hátizsákját, hogy belefér-e a keretbe. Az első kör után kivett egy apróságot a táskából, majd a második körben sikeresen beleboxolta a csomagot a mérőeszközbe. Minden utas nevetett a műsoron. 
Az már csak otthon derült ki, hogy a fésű kettétört.
 
Ezer köszönet a szüleimnek, amiért el tudtunk menni és ezer köszönet Zolinak a sok segítségért!