Kuching városnézés, Borneo (5-6. nap)

Asia tour II., 5. nap
Kuching város, Borneo sziget, Malájzia

A körút összes napjára megírtam előre a programot, de a mait üresen hagytam, mert otthon nem sikerült rájönnöm, hogy az orangutánok és a Bako Nemzeti Parkon kívül vajon mi látnivaló lehet még Kuching környékén. Hallottunk még egy Long House-os progiról, de rosszak voltak a visszajelzések. Végül úgy döntöttünk nem megyünk sehová, hanem maradunk a városban, és felfedezzük Kuching City-t.
Először a Sarawak Museum-ba mentünk. Több kisebb épületből áll, mindegyikben mást mutatnak be.

A múzeum egyik épülete

A művészeti részlegnél csak álltunk és röhögtünk, hogy ez nem lehet igaz. Félmeztelen kínai testépítők fekete-fehér fotói voltak kiállítva. Ááááááá.
A nemzet történeti rész viszont nagyon érdekes volt. Bár azt nem értem miért kellett kiállítani kipisilt veseköveket, amiket egy orvos gyűjtött össze az őslakosoktól. Hö????
Az élővilágot bemutató rész sem volt rossz, tilos volt fotózni, na de azért itt egy gyilkos bálna csontváza :) :

Nagyon jók voltak azok a részek, melyek a kőolaj kinyeréséről szólnak, vagy hogy hogyan készítették az őslakosok a tetoválást, na meg a hangszereket.
A sok-sok kiállított hatalmas kagyló is tetszetős volt :).

Mikor végeztünk a múzeummal, pont elállt kint a zuhogó trópusi eső. Eddig csak 90%-os, de ettől kezdve már 100%-os páratartalomban folytattuk tovább Kuching felfedezését. Azaz folytattuk volna, de végül bementünk egy plázába ebédelni. A plázákról annyit, hogy ne egy csili-vili Arena plázát, hanem egy ócskább félét képzeljetek el, de a kajálós szint azért rendben volt.
A következő képek a gastro-olvasókhoz szólnak, akinek inge, vegye magára :).

Ismét Tom Yam leves,

de a legcsípősebb fajtából.
Hozzá rizs és zöldségek, csírák.

Ebből azért rendeltem, mert jól néztek ki.
Valami afrikai bab féle a neve, majd ideírom ha kiderült :).

Itt főleg a bal oldali licsi juice-ra koncentráljatok,
ami nagyon-nagyon finom!

Ebéd után leültünk a folyópart mellé beszélgetni. Apu különböző légikatasztrófákról mesélt, hogy milyen apró hibák miatt zuhantak már le gépek.
Benéztünk még a Kínai Múzeumba, de nem tudok mit írni róla, mert nem volt ott semmi említésre méltó. Még csináltunk ezt-azt, láttunk jó és rossz dolgokat, majd visszamentünk a szállásra sziesztázni, mert a mai napon annyira tűzött a nap, hogy hamar kimerültünk.
Mikor otthon pihentünk jöttem rá, hogy talán mégsem kellett volna azt finom extra csípős Tom Yam levest megenni, mert bizony fáj a gyomrom, hasam(mindenem!) tőle. Az esti vacsinál kis családom tovább folytatta az ázsiai konyha felfedezését, én pedig alig bírtam megenni pár szem sültkrumplit :).

Másnap csak délután indult a gépünk Kuala Lumpurba, így a szabad délelőttön folytattuk a városnézést. Kínai szentély, egyebek...

Átmentünk csónakkal a folyó túloldalára, mert Kuching is olyan mint Budapest, egy folyó kettészeli a várost. Itt megnéztünk egy erődöt, és az új parlamentet(legalábbis ezt monda egy helyi az épületről). Mikor vissza akartunk menni a másik oldalra, sikeresen eltévedtünk, és csak egy hatalmas séta után találtunk vissza.

Az erőd

A Parlament(még építik, az új parlament lesz)

Integető iskolás lányok :)

A házak(a hagyományosan építettek) lábakon állnak.

Így néznek ki a sírkövek

Egy halom ilyen épület van a városban.

Egy pillanatkép egy utcáról.

Kuching híres folyóparti sétánya
(éttermek(inkább büfék) és szuveníreket árusító helyiek).

Először is írnék egy szívből szóló, nagyon őszinte összefoglalót a városról. Az emberek kedvesek, de buták, lusták. Alig volt olyan ebédünk vagy vacsoránk, amikor tényleg azt hozták ki, amit megrendeltünk. Az utolsó nap már direkt kértük a pincérlányt, hogy legyen szíves írja föl amit kérünk.
A város elég ütött-kopott, koszos és büdös, a tisztasági szintet egy 5-ös skálán 2/3-ra lőném be, ami számomra a még éppen elfogadható kategóriába esik.
Alig van történelme a városnak, látnivalókban is szűkölködik.
Kuching egyedül csak arra jó, hogy ott szállj meg addig, amíg meglátogatod a Bako Nemzeti Parkot(érdemes talán ott is aludni és 2 napot is rászánni), meg az orangutánokat szabadba visszaengedő rezervátumot. Az ételeikről még annyit, hogy volt ám amit után megnyaltuk mind a 10 ujjunkat, de olyan is volt, hogy egyet sem. Pl. a gyümi turmixokat erősen felvizezik, amit pl. Indonéziában sose tapasztaltam.
Szóval Kuchingba én többet biztosan nem megyek, de ti menjetek, szálljatok meg a városban 2 éjszakára(a mi szállásunkat szívesen ajánlom), amíg megnézitek a majmokat és a nemzeti parkot.
Érdemes!!!

És akkor most irány Kuala Lumpur. A korábbi túra alkalmával már voltam ott, de megérdemel a város újabb látogatásokat.

Bako National Park és dzsungeltúra, Borneo (4. nap)

Asia tour II., 4. nap
Borneo, Bako National Park

Reggel 5.50-kor keltünk. Felöltözés, majd dilemma, hogy milyen cipőt vegyünk föl, kókuszzsíros pirítós reggelire, majd futólépés a buszhoz. Szűk óra múlva már Bako-ban voltunk, ami egy kis halászfalu egy folyó kér oldalán.


A nemzeti parkhoz a belépő felnőtteknek 10MYR, nyugdíjasok/diákoknak 5MYR. Na de nem csak ennyi volt a belépő, mert a nemzeti park nem itt van, hanem néhány kilométerrel odébb, ráadásul csak csónakkal lehet megközelíteni a helyet, a csónakbérlés pedig 50MYR egy útra, azaz oda-vissza 100MYR.
Egy csónakba max. 4-5 fő csücsülhet, szóval picit vártunk hátha jön a egy párocska, és akkor megosztva együtt kibérlünk egy csónakot, de nem jártunk sikerrel, így végül hárman indultunk útnak. A stégnél volt egy tábla, ami a veszélyes krokodilokra hívta fel a figyelmet. Dóri megkérdezte a csónakost, hogy mennyire veszélyesek a krokik. Azt mondta, hogy ha bedugjuk a kezünket a vízbe, akkor nem lesz semmi baj, de ha úszkálunk a vízben, akkor a kroki támad, mert így védi a területét.

A motorcsónakázás úgy negyed óráig tartott, útközben láttunk a parton majmokat és kingfisher madarat (nem tudom mi a magyar megfelelője, de itt egy link a kinézetéről: katt ide! ).
Mivel még mindig túl alacsony volt a vízszint, a csónak nem tudott közvetlen a visitor centrum-nál kirakni, hanem attól pár száz méterre odébb, a fövenyen.

Kis séta következett, majd bejelentkeztünk a visitor centrum-nál, ahol kaptunk egy térképet és némi útbaigazítást. Föl kellet a nevünket és a választott útvonalat írni egy listára, gondolom azért, mert estére nem érnénk vissza, utánunk erednek :). Ez megnyugtató.
Dóri kérdezte a vadőrt, hogy találkozhatunk-e az erdőben kobrával és pitonnal. Erre ő: "Az erdőben élnek, de sajnos ritkán lehet látni őket, kicsi az esély rá." Dóri nevetve mondta neki, hogy nem azért kérdeztük, mert találkozni akarunk velük, hanem mert nagyon nem szeretnénk összefutni ilyen dögökkel :).
A térképen több útvonal volt megadva.

Egy tábla a túraútvonalakról

Azon indultunk el, ami egy csodás öbölbe juttat.
A dzsungeltúrát ne úgy képzeljétek el, hogy haladunk előre a sűrű sötét esőerdőben, ahol hol pókok, hol kígyók esnek a nyakunkba. Ez azért nem lehetséges, mert az erdő lényegében áthatolhatatlan(és veszélyes), ha csak nincsen nálad egy bozótvágó kés, macséta :).
A nemzeti park területén kialakítottak néhány ösvényt, persze egyes részeit a természet maga hozott létre. Volt, hogy kiépített pallókon mentünk, de gyakran a fák gyökerein, tőzegen, vagy természetes vízfolyások medreiben. Néha fönnakadt a hajunk egy-egy ágon, vagy elázott a lábunk a vízben.





Minden csupa-csupa zöld volt, telis-tele élettel.
Hogy milyen állatokat, növényeket volt szerencsénk látni? Beszéljenek a fotók :).

Kék színű, felemás méretű ollójú rákok

Silver Leaf Monkeys

Nagyorrú majom

Kancsóka, a húsevő növény


Egy hatalmas nagy darázs hátulról...

...és elölről.

Madárpók.
Éppen egy piros színű darázs cipelte magával, mikor elkezdtem a fényképezni.
Szegény pók már alig mozgott, mert a darázs megbénította csípéseivel.

Ennek volt vagy 1000 lába, de megijedt, és nem mutatta mikor fotóztam

A túraút végén egy kilátónál lyukadtunk ki, és mikor lenéztünk, ott volt az a szép öböl, amiről a vadőr beszélt. Leugrottunk volna, de nem volt nálunk ejtőernyő, így végül csak a létrán másztunk le :). Fürdőruci föl, majd megrohamoztuk a Dél-kínai-tengert. A sok le és fölmászás, csúszkálás és izzadás után semmi sem esett jobban, mint pancsikolni egyet a finom tengerben. A víz jó meleg volt, és táj sem volt utolsó :).

Dóri csodálja a tájat

Évi fürdik

Dóri kijön a habokból :)

Még meg sem száradtunk, mikor elindultunk visszafelé. Már egészen közel jártunk a visitor center-hez, mikor apa azt magyarázta, hogy a járda szélénél lévő túrásokat biztosan vaddisznók csinálták, én meg állítottam, hogy itt biztosan nincsenek vaddisznók. Egy perc sem telt bele, megjelent egy óriási vaddisznó a csemetéivel, melyek szemmel láthatóan egyáltalán nem féltek az emberektől :).


Visszacsónakáztunk a halászfaluba.
Egy taxis Bako-ban nagyon jó árat ajánlott, így busz helyett autóval(kisbusz) mentünk vissza Kuching-ba.

Egy olyan helyen vacsiztunk, ahol egy nappal korábban is voltunk, szóval elmondhatjuk, hogy Kuching-ban már törzshelyünk is van :).

Calamansi juice, íze a lime-hoz hasonlít :)

Tom Yam Goong

Csilis(erősen fűszeres!) korianderes, lime-os, savanyú leves
rákkal, tintahallal és zöldségekkel.
Nagyon-nagyon finom!!!

Thai lemon fish
Sült hal citromfüves, gyömbéres, aszalt gyümölcsös mártásban.
Ez volt a legfinomabb amit idáig ettünk :).

Orángutánok és piac, Borneo (3.nap)

Asia tour II., 3. nap
Malájzia, Borneo sziget, Kuching város

Este 8 körül szállt le a gépünk Borneo sziget nyugati oldalán fekvő városában, Kuching-ban(ejtsd: Kucsing). A taxi 26MYR-ért (Maláj ringit) vitt el a hostel-be.
A hostel neve Lodge 121. Elég jó helyen van, 10 perc sétára a központtól, folyóparttól. Amikor bejelentkeztünk, megkérdezték a nevünket, és utána végig a nevünkön szólítottak. Ez nagyon szipmatikus!!!
A szobánkban két ágy van, az egyik dupla. A fürdőszoba olyan, mint amilyen Hong Kong-ban volt(ha valaki emlékszik még arra a beszámolóra), azaz egy blokkban van a wc, kézmosó és zuhanyzó, tehát fürdéskor csupa víz lesz minden, ami nagyon vicces :). A csaptelep szigetelése szétjött. Mondták, hogy sajna a hétvége miatt nem tudnak szerelőt hívni, viszont ha így megnyitjuk a csapot, mindenütt folyik a víz, ezért létrehoztunk egy szoba-szabályt: csak mezítláb lehet a fürdőszobába bemenni.

Zuhany, tiszta ruha, majd irány vacsizni. A hosteltől kapott térkép segítségével könnyedén megtaláltuk a folyópartot. A legtisztábban tűnő helyre ültünk be enni.
Apa és Dóri fish soup-ot, és pedig valamilyen furcsa levest ettem(tojás, rák, csirke, gomba...).
Kértünk még egy adag tésztát is(babból készítik, nem búzából), abban is volt rák, tintahal, zöldségek...


Elég későn mentünk vissza a szállásra. Mondtam Dóriéknak, hogy a holnapi progihoz 6-kor kell kelni. Elég fájdalmasra sikeredett az a kelés. Reggelire tea, pirítós, vaj és zöld kókuszzsír volt.
Kb. 3 percünk volt enni, utána pedig 15 perc futólépés következett, hogy elérjük a Semenggoh Wildlife Center-hez menő buszt.
Kicsi a világ, az előttünk lévő széken ül Gyula, a 67 éves világutazó. Jó arc emberke, jót beszélgettünk vele :).

Semenggoh Wildlife Center
Miután leszálltunk a buszról és kifizettünk a fejenkénti 3MYR (1 MYR = 72 Ft) belépőt, és sétáltunk a dzsungel felé 1-1,5 km-t, megérkeztünk a célhoz.
Szóltak, hogy legyünk nagyon csendben, és ne menjünk 6m-nél közelebb az állatokhoz (mintha lenne nálunk mérőszalag, mi?). Ki voltak rakva képek is, hogy pár turista korábban mennyire rosszul járt.

Nemsokára hallottuk és láttuk, ahogyan a fák ágai hajladoztak, közeledtek az orángutánok.
Ők szabadon élnek a dzsungelben, de mivel ebből a rezervátumból lettek szabadon engedve, szinte minden nap visszajárnak, mert a gondozók kitesznek nekik némi gyümölcsöt és zöldséget (banán, répa..).
Legalább 20-an vannak, de mi csak 4-et láttunk, két anyukát a csemetéikkel. A többi ma nem jött el enni.
A picik voltak a legédesebbek, főlek mikor kicsenték az ételt az anyjuk kezéből :).
A felnőtt majmok nagyon ügyesek voltak, óriási ütéseket mérve a fák törzsére rutinosan törték szét a kókuszdiókat, melyekből mikor folyt a kókusztej, a picik alájuk álltak és elkezdték lefetyelni.




Nézelődés közben egyszer csak egy óriási robajlást hallottunk, és láttuk, hogy úgy 100 méterre nagyon erősen zörögnek az ágak, majd egyszer csak egy óriási BAMMM!!!. Mint ha földrengés lett volna, mindenki megijedt.
Tudjátok mi történt? Viszonylag közel hozzánk kidőlt egy hatalmas nagy fa a dzsungelben. Még jó, hogy nem álltunk alatta :).

Sajnos nem kérdeztük meg előre, hogy mikor megy vissza busz Kuching-ba, így egy órát vártunk, mikor végre jött egy. Farkas éhesek voltunk, és borzasztóan nyűgösek.

Kuching-ban gyalogosan célba vettük a Sunday Market-et. Persze nem éppen sunday van, de ma attól még van piac. Mikor megtaláltuk, előtte gyorsan megebédeltünk. Apa zöldséges sült rizst saslik csirkével, Dóri japán soba-t(hajdina tészta), és pedig zöld curry-s csirkét. Újjáéledtünk!!!
Bevetettük magunkat a piacra. Volt ott minden. Gyümölcsök, zöldségek, gombák, fűszernövények, halak, csirke, marha, virágok...

Jackfruit és ananász

Frissen szedett bors és valami fehér valami

Fincsi :)

A néni hátul bedobja a félbevágott kókuszokat, elől pedig kijön a kókuszreszelék :)

A piacról hazafelé én navigáltam. Sok tűző napon való sétálás után mondtam Dóriéknak, hogy egy probléma van, a térkép szerint pont itt kéne lennie a szállásnak, de itt aztán nincsen. Már nekik is percek óta gyanús volta környék. Végül rendőrök mutatták meg a térképünk

Egy kis délutáni szieszta után lesétáltunk a folyóparthoz, csónakba ültünk, és átvittek mindet a túlpartra(fejenként 0,5 MYR-ért, ami kb. 36 Ft), mert azt mondták a hostelben, hogy a túlparti étkezdében tradicionális maláj ételek kaphatóak. No de jobb lett volna ha nem ajánlják, mert az igaz, hogy finom volt hal, viszont öt percenként kellett elhessegetni a macskákat, mert majdhogynem az ölünkbe ültek a kaja miatt.