Lent is fent is (Peking, 5-6.nap)

Most kicsit szét vagyok esve...hahaha. Az előbb újra belekóstoltunk a DC.Dóri által hozott hazai pálinkába, ami elmondhatatlanul borzasztó :D (Dóri közben azt csacsogja itt nekem, hogy "Nem is borzasztó! Fuck you!") . A kis drága barátnőm mondja a tósztot: "Igyunk arra, hogy túléltük Kínát!".
Ma annyit bénáztunk, hogy az valami hihetetlen. Pl. pénzt vettünk fel az ATM-ből, mikor a mögöttem álló kínai lány egy halom kártyát ad a kezembe.. nézem mi az... személyi, nemzetközi diákigazolvány, bankkártya.... Dóri már röhög, hogy az Istenbe voltam képes elhagyni ezeket, aztán röhögök én, mert rájöttem, hogy az iratok az övéi, nem is az enyémek :) :) :).
Na mindegy, lapozzunk.
Bocsi, hogy tegnap nem jelentkeztünk, de a kínaiak nagyon jól tették a dolgukat, és sehogy sem tudtam elérni a gmailt, facebook-ot és a blogspot.com-ot. Grrrr...
Tehát most két nap beszámolója következik.
Nézzük a tegnapot.

Péntek reggel ellátogattunk a híres Silk Market-re. Ez egy 6 emeletes óriáspiac. Első emeleten táskák és övek, másodikon ruhák, harmadikon elektronikus cuccok...stb.
A hamisítványok közül is a legjobbfélét képzeljétek el. Vásároltunk is persze. Megkérdeztük mennyibe kerül egy sál, mondta az eladólány, hogy az igazi selyemből van, és nagy-nagy engedménnyel ideadja nekünk 70-ért. Mondtam neki, hogy én 15-öt adok érte, és kész. Erre elkezdett nevetni, hogy na mit képzelek, annyiért sehol se fogok kapni. Mondtam neki, hogy oké, majd meglátjuk... Elindultunk, egyből mondta, hogy rendben, akkor ideadja 50-ért,.... majd 40-ért, majd mikor látta hogy hajthatatlan vagyok, azt mondta hogy akkor legyen 20, de ettől már nem megy lejjebb... Na jól ott is hagytuk, majd utánunk rohant, hogy oké, itt van, vigyem el 15-ért. Hahahahhaaaaa.... Tehát vettünk pár dolgot, és nagyon murisnak találtuk az alkudozás művészetét :) :).

Piac után irány a Tiantan Park(Temple of Heaven Park). Belépőt kellett fizetni, ahogyan a legtöbb parkban szokás Pekingben.
A hangulat szuper volt. Tele volt nyugdíjas helyiekkel, akik kártyáztak, sakkoztak, hangszeren játszottak, vagy éppen a kórussal próbáltak. Úgy tűnik a park népszerű találkahelynek számít Peking City-ben. Jó volt látni, hogy hogyan kapcsolódnak ki a helyiek.
Bővített belépőjegyet vettünk, ami a parkon belül feljogosít minket a Temple of Heaven-be(Ég oltára) való belépésre is. A császár, aki az Ég fia volt, itt mutatta be évenként állatáldozatát a Birodalom nevében. Ez minden évben a téli napforduló éjszakáján történt, amikor a "legnagyobb a Jang", a Nap a leggyengébb, és bizonyos mértékben leginkább rászorul az áldozat adta támogatásra. A terülten lévő egy másik, a Mindenség Istenének temploma arról híres, hogy visszhang fal veszi körül, azaz ha a falnak kiáltuk egy szót, a túloldalon jól lehet hallani. A nagy tömeg okozta zaj miatt meg se kíséreltült a dolgot.
Még volt pár híres templom a parkban, de azzal nem fárasztalak titeket. Mi ott elfáradtunk tőlük, nemhogy Ti, olvasók.... :).





Miután kijöttünk a templomos parkból, már villogott az agyunkban a "game over". Kész, vége... legyőzött minket a jetlag, vagy az éghajlat, vagy az égiek... nemtudom, de mi kora délután bedobtuk a törölközőt. Visszametróztunk a szállásra, és helyet foglaltunk a lobby-ban található heverők egyikén. Nagy csalódottságunkra nem volt net, hiába a szerver-bütykölés meg proxy, nem jött be semmi. Én kínomban a laptopomon a Gulliver utazásait néztem(borzasztó volt), Dóri pedig naplót írt.
Elfogyasztottuk a vacsira vett péksüteményeket, de valami ehetetlen szemetek voltak. Hús ízű édesség... ebben nagyon jók a kínaiak. Este a hostelben a Aranyhaj című mesét vetítették.... Dóri szerint nagyon beteg a mese :). Egyből megmagyarázta a pszichológus, hogy miért szorulnak kezelésre a szereplők :) .

Szombat reggel a Nyári Palota volt a cél. Baromi messze volt, metróval mentünk. Útközben rájöttünk, hogy nincs elég pénzünk. Megkérdeztük a Nyári Palota bejáratánál, hogy tudunk-e kártyával fizetni. Hát persze hogy neeeeem! Itt sehol sem lehet kártyával fizetni, még nem jutottak el idáig a technikával. Visszagyalogoltunk a metróhoz, vettünk fel pénzt automatából, majd a közeli McDonalds-hoz indultunk(jobb kaja nem volt a közelben).

Megvettük amit akartunk, majd az elcsomagolt szeméttel(étel) visszabattyogtunk a Nyári Palota bejáratához, ahol leültünk a főbejárat elé a földre, kipakoltuk magunk köré a kaját, és semmivel se törődve elkezdtünk enni.
Pont úgy néztek ránk az emberek, ahogyan mi nézünk a parasztbácsira, mikor az InterCity-n harapja a papírba csomagolt kolbászt. A gyerekek egyáltalán nem fogták magukat vissza, tátott szájjal figyeltek minket.... omg, akkora poén volt :).
Megvettük a belépőt, majd azzal be is léptünk :D. Ó ha Ti már láttatok igazán csodálatos dolgot, akkor azt idézzétek fel, és érezni fogjátok, amit mi éreztünk a Nyári Palotában. Tavacskák, tavirózsák, régi színes épületek, nyugalom... ohó, hát erre vágytunk már napok óta!
Ez volt az a hely, ahol a tegnapi nap "lent" után újra "fönt" találtuk magunkat. Visszajött a jó hangulat, a jókedv. Már nem éreztük magunkat totál béna, éhező, fáradt, világ végére keveredett turistáknak :).
Az egész napot a Nyári Palotában töltöttük, felejthetetlen élmény volt.








Sötétedéskor elhagytuk a Nyári Palotát, és elmentünk a Qianmen Dajie utcára, ami az a sétálóutca, amit már korábban említettem, hogy van ott Zara, Starbucks...stb. Dóri benyomott egy adag Haagen Dazs fagyit(mert megérdemli, hogy túlélte Pekinget), én pedig ettem egy adag mogyorós-uborkás csirkét(már megint csilis volt) egy kínai gyorsétteremben. Persze itt a gyorsétteremben sült krumli helyett rizst adnak, és nem kézzel, hanem pálcikával eheted meg az ételt. Egyébként poénból bekukucskáltam a KFC-be, és ott is rizs a köret, nagyon-nagy poén!!!

A híres sétáló utca mögötti utcákban azért izgalmasabb az élet, mert ott található az igazi Peking. Nem a nyugati turistáknak létrehozott, márkás üzletekkel töltött hely, hanem az utcán sütögető, furcsa dolgokat áruló kis bódék sorakoznak fel. Jól látom ez rímelt? Aztaaa!

Pillanatkép egy hátsó utcából,
sütik a vacsorát :)

Most a hostelben vagyunk, este 11, és DC.Dóri mesét ír rólam. A "galambhús evő Evita-méhecské"-ről szól a story. Dóri folyton nevet, és felolvassa nekem az újabb mondatokat.

Holnap elrepülünk Kínából. Ennyi volt a mese mára.
Mindenkinek puszi, és köszönjük, hogy még mindig velünk tartotok.
Öleléssel,
Dóri és Évi

Olimpiapark és sült bogarak (Peking, 4.nap)

Sikerült kb. 12 órát aludnunk :) . Ez vagy a jetlag, vagy csak az egész napi séta fárasztott ki minket. Délelőtt a hostel lobbyjában pihentünk, blogot írtunk, megjegyzéseket olvastunk. Apropó megjegyzések... sajna most nem engedi a kínai net, hogy válaszokat írjunk :) :), poén... Kb. délben indultunk el az Olimpiaparkba. Picit távol szálltunk le a metróról, majd egy hatalmas séta után végre a híres Bird's nest(Madárfészek, = Nemzeti Stadion)-nál álltunk. Vettünk jegyet(50 yuan), megnéztük a stadiont, ami pont úgy néz ki, mint az összes többi stadion a világon. Arra jó volt a hely, hogy kicsit leüljünk pihenni. Az Olimpiaparkban megint celebnek éreztük magunkat, mert rengetegen odajöttek megkérdezni, fotózkodhatnak-e velünk. Felmutattuk a peace jelet, átkaroltuk az éppen aktuális kínait(vagy japánt?), vigyorgás, kattintás.... kínai örül, mert két európaival pózol egy fotón az Olimpiaparkban :). Mi meg röhögünk a helyzeten :D. Kínának óriási nagy presztízskérdés volt a 2008-as Olimpia. Peking óriásit fejlődött a játékoknak köszönhetően. Dórival úgy gondoljuk, hogy azóta van kiírva minden algolul is, és ha angolul beszélő kínaival találkozunk, az is az olimpiának köszönhetően tudta azt a pár szót, amivel útba lehet igazítani egy turistát. Ha jól gondoljuk, még külön metrót is építettek a játékok idejére(a pakba visz be), és amit még megfigyeltünk, sokkal tisztábbak és modernebbek a mosdók a területén, és feltűnően sok arrafelé a McDonalds :) .

A park után megcéloztuk a belvárost, hogy megnézzük a híres Nanluogu Xiang utcácskát. Rengeteget kellett hozzá gyalogolnunk, ami azért is volt, mert először az ellenkező irányba indultunk el.

Az utca tele volt nagyon édes kis boltokkal, de mi nem vettünk semmit, csak legeltettük a szemeinket a kirakatokon. Mivel már késő délután volt, és egész nap nem ettünk semmit némi kekszen kívül, beültünk egy helyi étterembe, ahol elfogyasztottuk a nagyon finom és nagyon olcsó vacsoránkat. Dóri tojásos paradicsomot, és pedig mogyorós-uborkás csirkét ettem, amikhez kértünk még egy adag rizst is. Nem tudom miért, de eddig akárhol csirkés ételt rendeltem, borzasztóan megcsilizték. Persze azt nem értik meg angolul, hogy "légyszi ne csináljátok már csípősre". Dóri szerint azért nem lettem még beteg(mert párszor ettem olyat amitől lehetnék), mert a csili jól fertőtlenít belülről. Hát az biztos.... meg az is, hogy kétszer csíp :D.

Újabb néhány km gyaloglás, majd metrózás, majd újabb gyaloglás után eljutottunk (szerintünk) a fancy negyedbe, mert az út kétoldalán drágábbnál drágább hotelek álltak. A Night Market-et kerestük, ami állítólag egy nagyon szuper, éjszaka működő piac Pekingben.

Sikeresen meg is találtuk. Én megpróbáltam végigfotózni a kínálatot, szegény DC.Dóri pedig csak néhány méteres távolságból merte szemlélni a sült bogarakat..stb., mert nem akart hányingert kapni tőlük :) . Ilyen egy igazi vega :) !

Üdv Ázsiából :)

Nagy Fal (Peking, 3.nap)

A Nagy Fal hódítói :)

Dórika-dórika táncol, körben a Nagy Falak ülnek...

Évi szereti, ezért megöleli a Nagy Falat :)

Valami csoda történik jelenleg Kínában, mert tegnap este, és ma reggel is elérem mind a blogomat, mind a facebookot. Yeahh!! :)
Persze ezt lehet nem holmi csodának, hanem Bertamnak, Jocónak és a két svájci srácnak köszönhetem, akik segítettek, megbügykölték a gépemet(valami szerver valamit csináltak vele...). Képeket is tudok feltölteni :). Kínáncsi vagyok, végül mennyit enged.

A Nagy Falhoz utazást megelőző estén a szállásunkon befizettünk egy kis csoportos túrára. Egy pici busszal, 15-en 8.40-kor indultunk el a Nagy Fal felé. Egyébként Pekingben a turistákat lépten nyomon megállítják különböző, a Nagy Flahoz vivő túra ajánlatokkal, de sajnos elég becsapósak, mégpedig azért, mert mindegyik a Nagy Fal más részére szállít el téged, és ha nem a Fal régi szakaszára visznek, egészen biztosan csalódni fogsz, mert ezek a szakaszok tömve vannak turistákkal, és a felújított falak elvesztették varázsukat. Mi azért a szállásunkon hirdetett ajánlatot választottuk, mert úgy gondoltuk, ők biztosan nem csapnak minket be. És igazunk volt :).
Megérkeztünk, egy a Nagy Fal régi szakaszához közeli parkolóba, ahonnan még egy kellemes 20 perces lépcsőzés(Dóri számolta, 1111 lépcsőfok) várt ránk ahhoz, hogy ténylegesen a Falon állhassunk. Nagy öröm volt végre fölérni, de nem csak azért, mert teljesült egy újabb álmunk, hanem mert örültünk annak, hogy nincs több lépcsőfok :) .

Kb. két órát sétafikáltunk a falon, élveztük a köd miatt csak halványan látott táj szépségét, és persze fotózunk sokat :). Picit féltem, hogy majd mikor egyszer ott fogok állni a Nagy Falon, csalódott leszek, de egyáltalán nem voltam. Ez talán annak köszönhető, mert rajtunk kívül csak kevesen voltak, a Falat körülvevő természet csodásan zöld volt, és át tudtuk érezni a Nagy Fal erejét. Hihetetlen milyen nagy, és hogy "végleten" a hosszúsága.

Nem maradhatott el a kötelező "ugrálós kép", és az "olyan pici minden, hogy eltudom torlaszolni a nyílást" kép :)

A következő képet a páromnak küldöm:

Mielőtt bárki megbotránkozna, hogy hogyan mertem bármit is ráírni a Nagy Falra :) , csak szólni szeretnék, hogy krétával írtam, és egy komolyabb eső le fogja mosni. A szerelem azért remélem örökké tart majd :D. Nem kell kiakadni a nyálas szövegen :), légy inkább Te is szerelmes :) :) :) Peace and Love :D

Úgy gondolom, hogy nem érdemes pár óránál többet sétálni a Nagy Falon, mert igazából végig úgysem érsz rajta, és semmi új nincsen az 1-2 km-rel arrébb lévő szakaszon se.

Miután lejöttünk, megkerestük a gyülekező csoportunkat, és ebédelni indultunk. Persze útközben meg kelett állni egy szamárnál, amit alig mertem megsimogatni. Ekkor Dóri előjött egy halom állatos sztorival, hogy ő kiskorában a tyúkok között rohangált....stb, talán nekem is azt kellett volna :D.

Az ebéd fantasztikus volt, sőt talán az első nagyon finom kaja amit Ázsiába érkezésünk óta ettünk. Többen ültünk egy asztalnál, ahol középre, egy forgó asztalra volt kitéve több féle kaja, és mindeni maga felé forgatta úgy az asztalt, hogy tudjon venni abból, amit szeretne. Erről majd mutatok videót, de csak miután hazaértünk. Ebéd után irány a Ming-sírok, ahová a Ming-császárokat temették.

Anno mikor megtalálták a helyet, alig merték kinyitni, mert féltek, hogy valami rossz történik velük, ezért eleinte csak bedobtak egy csirkét, és amikor az 4 nap múlva kijött, úgy gondolták, ki merik nyitni a sírokat :). Lementünk valami kamrába, ahol ott volt a császár koporsója(egy nagy piros doboz), két oldalán ott voltak még az ágyasa és a felesége koporsói. Azok két oldalán pedig 26 láda tele kincsekkel, mert a császár a túlvilágon is luxus életet akart élni.

A koporsók nem voltak igaziak, csak utánzatok, és szerintünk nem is voltak már bennük a maradványok. DC.Dóri úgy fogalmazott, hogy: "Szerintem csak gumicukor van bennük" . :)

A kamra után még megnéztünk 1-2 dolgot, de valójában csalódottak voltunk, mert annyira át volt már minden alakítva, felújítva, hogy egyáltalán "nem jött át" a hely "varázsa". Én azon agyaltam, hogy mi van, ha a turista vezető csak egy pici részét mutatta meg a Ming-síroknak, és valójában sokkal több látnivaló lett volna, ha egyénileg nézzük meg.

Azt mondják, aki megsimogatja a teknős orrát, hosszú életet fog élni.

Balra a nagy: koporsó, jobbra a picik: kincses ládák

Egy gyümölcsöt áruló néni a Ming-sírok közelében

Dóri megpihen az elefántos széken és asztalon :D

Az út vissza a szállásra elég komikus volt. A sofőr borzasztóan vezetett. Akkor is előzött, ha jöttek szembe. Alig nyomta a féket, de állandóan dudált :). Kész katazstrófa itt a közlekedés.

A túra során beszélgettünk egy angol lánnyal, aki mesélte, hogy az Ázsiában élő testvére figyelmeztette a gyakori átverésekre, ennek ellenére, őt is behúzták a csőbe. Ebből is látszik, mennyire profik itt a csalók.
A nap összefoglalásaként annyit, hogy nagyon szuper volt. Szeretnék egyszer majd újra visszajönni a Nagy Falhoz :).

Millió puszi,

Dóri és Évi

A "Tiltott Város" (Peking, 2.nap)

Üdv Mindenki!
Ma reggel, mikor nekivágtunk újra Peking Citynek, szóba került a "Szmog vagy köd?" téma.
Talán itt tényleg nagy a szmog, de az is biztos, hogy némi köd is társul hozzá.
Mikor este visszaértünk a szállásra és elolvastam a kommenteket, mosolyogtam azon, hogy Ti is szóba hoztátok a témát.
Nagyon köszi a kedves, bíztató szavakat. Másnap reggelre, mikorra már jól kialudtuk magunkat, nyoma sem volt az átverés okozta csalódottságnak, és újult erővel vágtunk neki Pekingnek.
A mai terv a "Tiltott Város"(Császári Palota) meglátogatása volt.
Reggel 7.30-kor csörgött az ébresztő, és miután kikapcsoltam, behunytam a szememet még pár percre. Mikor újra kinyitottam, már 10.15 volt :). DC.Dóri is mocorgott már, azt hiszem sikerült kialaudnunk a 2 napnyi nemalvás fáradalmait :). Jetlag legyőzve, yeahhh!!!
Gyorsan elkészültünk, Dóri a közeli pékségnél felmarkolt egy adag kávét, majd metróra szállva megcéloztunk a "Tiltott Várost".
A Császári Palotába 60(1750Ft) yuan a belépő. A látványosság egy valós város, ahol valaha császárok éltek. Több ezer ember élt benne, melyek közül az egyetlen nemzőképes férfi a császár volt maga, a többiek pedig eunuchok(kiherél férfiak) és nők(ágyasok, császárné és azok szolgálói, udvarhölgyei). A "Tiltott Bíbor Városban" még lakóik sem közlekedhettek szabadon, belépni pedig a császári család közvetlen rokonainak, és a legmagasabb rangú tisztségviselőknek volt szabad.
A város 9999 helységből áll, és csak 4 kapuja van. A páratlan számok a férfias erősséget szimbolizálják, melyek közül a 9-es a legerősebb, ezért hoztak létre 9999 helységet a palotában.
Miután elűzték az utolsó császárt, múzeummá nyilvánították a "Tiltott Várost", és megnyitották kapuit a nagyközönség előtt.

Lehengerlőek a hatalmas piros épületek. Egyre csak haladtunk beljebb és beljebb, de csak csodálkoztunk, hogy még mindig nem fogytak el a palota épületei. A város végén áll egy csinos, kihagyhatatlan kis park. Bárcsak fel tudnék tölteni több képet, de sajnos többszöri próbálkozásra sem sikerült. Jaj, ezek a kínai kommunisták olyan szigorúak ha a világháló elérhetőségéről van szó :( :( ...
Ma már többször eljutottunk arra a pontra, hogy következő állomásunkat, Hong Kong-ot emlegessük, a remélhetőleg szabad internet miatt.

Amit meg kell említenünk a közeljövőben Pekingbe utazó magyar társainknak, az az, hogy készüljenek fel arra, hogy a Császári Palota területén nem lehet hozzájutni sem ennivalóhoz, sem innivalóhoz, nem beszélve a mosdóról... A város legvégén, a park közelében van mosdó, és hozzá lehet jutni némi innivalóhoz is, de több óra, míg az ember eljut odáig a bejárattól számíva.

Ma is szembetalálkoztunk azzal a vicces helyzettel, hogy milyen érdekesek is vagyunk a kínaiak számára. Nagyon sokan kértek minket arra, hogy álljunk be melléjük egy fotó erejéig :) .
Képzeljetek el egy halom embert, akik mind ferdeszeműek, kivéve DC.Dóri és Évi, na meg az a pár fehér holló(fehér ember), akik nagy ritkán felbukkannak. Feketét még nem láttunk, romát pedig csak egyszer. Vizet árult a palota bejáratánál.
A "Tiltott Város" területe fölött rengeteg szitakötő repked. Ez biztosan a várost körülvevő vizes árok miatt van. DC.Dóri megfigyelte a kínai gyerekeket, méghozzá azt, hogy milyen jól bírják a gyűrődést(azaz jólneveltek). Az amerikai gyerekek ennyi séta és "unalmas" városnézés után már biztosan a földön fekve bömbölnének.
Itt-ott láttunk pár földön fekvő, alvó embert, na meg láttunk csupaszon rohangáló kiskölyköt is...
Le is fotóztuk őket, mert olyan nagyon eredetiek voltak. Igazi Kína :).
DC.Dóri meg is alkotta a "Real life picture" fogalmát :) .

A plalotában a tetők szélein kis szobrocskák állnak, melynek számai a benne lakók rangját jelzik.
Főleg sárkány szobrokat láttunk, de nem értettünk, hogy miért van nekik csápjuk :).
Úgy néztek ki mint a tücskök, így Dóri el is nevezte őket (tücsök+sárkány=) tücskány-nak :) .

Miután 4 óra alatt eljutottunk a "Tiltott Város" legdélebbi pontjától(bejárat) a legészakibbig (kijárat), egy dombbal találtuk magunkat szemben. A "Tiltott Város" építésekor keletkezett törmeléket hordták ide, és építettek belőle egy mesterséges dombot, a "Szén-dombot".

"Jót tesz a fenekünk alakjának" jelszóval felmásztunk a tetejére, ahonnan csodás panoráma nyílt a Császári Palotára. A fotók persze ramatyok lettek, köszönhetően a színeket elnyomó szmognak/ködnek.
A domb tetején van egy kis szentély, ahol tilos fotózni, de ugye Évike nem ismeri a "tilos" szó fogalmát, és mikor rászóltak, csak nézett bután a kirakott "NO PHOTO" kiírásra, mintha nem tudna angolul... :) . Szóval majd később feltöltök ide egy arany buddha képet.
(Az utólag feltöltött képek: )

Dóri szomjas volt :

A dombról lejőve megcéloztuk Peking déli részét, ahol állítólag láthatunk turistamentes "real Pekinget". Gyaloglás közben összebarátkoztunk egy jópofa brazil sráccal, aki útbaigazitást kért tőlünk. Mikor megkérdeztük, hogy pontosan mit is keres, az volt a válasza, hogy "kalandot!"... hahaha, igazi brazil :D .
Egy darabig együtt sétáltunk, miközben elmesélte, hogy szerinte mit érdemes megnézni Pekingben. Beszámoltunk neki a tegnap esti kis "kalandunkról", miután ő mosolyogva mesélte, hogy több ismerőse is hasonlóan járt, szóval ne aggódjunk, nem mi vagyunk az egyedüli idióta turisták a városban :).
Találtunk pár viccel falfestményt az egyik utcában, ami megihletett minket. Nekem a párom, Dórinak a bálnák védelme jutott eszébe:

Belebotlottunk egy esküvői fotózásba is:

A éhhalál szélén álltunk, így elkezdtünk a kisboltokban csokira vadászni, de nem volt egyikben sem. Lol...
Most már értem, miért olyan vékony az összes kínai. Se csoki, se cukor a boltokban, de csipszet árulnak, ki is próbáltam. A kissé érdekes íz miatt Dóri felolvasta a csomagolásról, hogy csirke ízű csipszet ettem.... lol :) . Dóri egyébként sikeresen hozzájutott egy csomag koala formájú csokikrémes édességhez, bravó Dóri :) !!!.
Eljutottunk valami nagy térhez, ami tele volt kommunista jelképekkel, ami miatt én önkényesen elneveztem "kommunista térnek". Dél felé haladva valami küldöldieknek épített shopping negyedbe jutottunk(sétálóutca), mert volt ott Zara, Starbucks..stb.
Letértünk az útról, hogy megtaláljuk a "real Peking" részt, és azt hiszem sikerült is.



DC.Dóri vásárolt zöld teás, én pedig fekete teás sütit. Nincsen különösebben tea ízük, de azért nagyon finomak :D.
Sötétben vacsorát keresve bementünk egy helyi étterembe, de megtudtuk, hogy semmi húsmentes kajájuk nincsen, így végül tudjátok hol kötöttünk ki? Hát a McDonalds-ban :) :



Dóri és Évi :)