Nagy Fal (Peking, 3.nap)

A Nagy Fal hódítói :)

Dórika-dórika táncol, körben a Nagy Falak ülnek...

Évi szereti, ezért megöleli a Nagy Falat :)

Valami csoda történik jelenleg Kínában, mert tegnap este, és ma reggel is elérem mind a blogomat, mind a facebookot. Yeahh!! :)
Persze ezt lehet nem holmi csodának, hanem Bertamnak, Jocónak és a két svájci srácnak köszönhetem, akik segítettek, megbügykölték a gépemet(valami szerver valamit csináltak vele...). Képeket is tudok feltölteni :). Kínáncsi vagyok, végül mennyit enged.

A Nagy Falhoz utazást megelőző estén a szállásunkon befizettünk egy kis csoportos túrára. Egy pici busszal, 15-en 8.40-kor indultunk el a Nagy Fal felé. Egyébként Pekingben a turistákat lépten nyomon megállítják különböző, a Nagy Flahoz vivő túra ajánlatokkal, de sajnos elég becsapósak, mégpedig azért, mert mindegyik a Nagy Fal más részére szállít el téged, és ha nem a Fal régi szakaszára visznek, egészen biztosan csalódni fogsz, mert ezek a szakaszok tömve vannak turistákkal, és a felújított falak elvesztették varázsukat. Mi azért a szállásunkon hirdetett ajánlatot választottuk, mert úgy gondoltuk, ők biztosan nem csapnak minket be. És igazunk volt :).
Megérkeztünk, egy a Nagy Fal régi szakaszához közeli parkolóba, ahonnan még egy kellemes 20 perces lépcsőzés(Dóri számolta, 1111 lépcsőfok) várt ránk ahhoz, hogy ténylegesen a Falon állhassunk. Nagy öröm volt végre fölérni, de nem csak azért, mert teljesült egy újabb álmunk, hanem mert örültünk annak, hogy nincs több lépcsőfok :) .

Kb. két órát sétafikáltunk a falon, élveztük a köd miatt csak halványan látott táj szépségét, és persze fotózunk sokat :). Picit féltem, hogy majd mikor egyszer ott fogok állni a Nagy Falon, csalódott leszek, de egyáltalán nem voltam. Ez talán annak köszönhető, mert rajtunk kívül csak kevesen voltak, a Falat körülvevő természet csodásan zöld volt, és át tudtuk érezni a Nagy Fal erejét. Hihetetlen milyen nagy, és hogy "végleten" a hosszúsága.

Nem maradhatott el a kötelező "ugrálós kép", és az "olyan pici minden, hogy eltudom torlaszolni a nyílást" kép :)

A következő képet a páromnak küldöm:

Mielőtt bárki megbotránkozna, hogy hogyan mertem bármit is ráírni a Nagy Falra :) , csak szólni szeretnék, hogy krétával írtam, és egy komolyabb eső le fogja mosni. A szerelem azért remélem örökké tart majd :D. Nem kell kiakadni a nyálas szövegen :), légy inkább Te is szerelmes :) :) :) Peace and Love :D

Úgy gondolom, hogy nem érdemes pár óránál többet sétálni a Nagy Falon, mert igazából végig úgysem érsz rajta, és semmi új nincsen az 1-2 km-rel arrébb lévő szakaszon se.

Miután lejöttünk, megkerestük a gyülekező csoportunkat, és ebédelni indultunk. Persze útközben meg kelett állni egy szamárnál, amit alig mertem megsimogatni. Ekkor Dóri előjött egy halom állatos sztorival, hogy ő kiskorában a tyúkok között rohangált....stb, talán nekem is azt kellett volna :D.

Az ebéd fantasztikus volt, sőt talán az első nagyon finom kaja amit Ázsiába érkezésünk óta ettünk. Többen ültünk egy asztalnál, ahol középre, egy forgó asztalra volt kitéve több féle kaja, és mindeni maga felé forgatta úgy az asztalt, hogy tudjon venni abból, amit szeretne. Erről majd mutatok videót, de csak miután hazaértünk. Ebéd után irány a Ming-sírok, ahová a Ming-császárokat temették.

Anno mikor megtalálták a helyet, alig merték kinyitni, mert féltek, hogy valami rossz történik velük, ezért eleinte csak bedobtak egy csirkét, és amikor az 4 nap múlva kijött, úgy gondolták, ki merik nyitni a sírokat :). Lementünk valami kamrába, ahol ott volt a császár koporsója(egy nagy piros doboz), két oldalán ott voltak még az ágyasa és a felesége koporsói. Azok két oldalán pedig 26 láda tele kincsekkel, mert a császár a túlvilágon is luxus életet akart élni.

A koporsók nem voltak igaziak, csak utánzatok, és szerintünk nem is voltak már bennük a maradványok. DC.Dóri úgy fogalmazott, hogy: "Szerintem csak gumicukor van bennük" . :)

A kamra után még megnéztünk 1-2 dolgot, de valójában csalódottak voltunk, mert annyira át volt már minden alakítva, felújítva, hogy egyáltalán "nem jött át" a hely "varázsa". Én azon agyaltam, hogy mi van, ha a turista vezető csak egy pici részét mutatta meg a Ming-síroknak, és valójában sokkal több látnivaló lett volna, ha egyénileg nézzük meg.

Azt mondják, aki megsimogatja a teknős orrát, hosszú életet fog élni.

Balra a nagy: koporsó, jobbra a picik: kincses ládák

Egy gyümölcsöt áruló néni a Ming-sírok közelében

Dóri megpihen az elefántos széken és asztalon :D

Az út vissza a szállásra elég komikus volt. A sofőr borzasztóan vezetett. Akkor is előzött, ha jöttek szembe. Alig nyomta a féket, de állandóan dudált :). Kész katazstrófa itt a közlekedés.

A túra során beszélgettünk egy angol lánnyal, aki mesélte, hogy az Ázsiában élő testvére figyelmeztette a gyakori átverésekre, ennek ellenére, őt is behúzták a csőbe. Ebből is látszik, mennyire profik itt a csalók.
A nap összefoglalásaként annyit, hogy nagyon szuper volt. Szeretnék egyszer majd újra visszajönni a Nagy Falhoz :).

Millió puszi,

Dóri és Évi