Batu Caves (Malajzia, 3. nap)

Nem sikerült túl sokat aludni az éjjel, aztán reggel 7.30-kor végleg fölkeltem. Kilencnél nem bírtam tovább várni, így belekezdtem a szokásos reggeli rinyálásba, hogy "Dóri kelj már föl, már 9 múlt, menjünk már csinálni valamit! "
Benyomtuk az ingyen reggelit(mogyorókrémes-narancslekváros kenyér), majd fölpattantunk a 11-es buszra, ami 2,5 ringitért(160Ft) elindult velünk Batu Caves felé. Nagyon poén volt az út, mert a sofőr úgy nyitotta ki a busz ajtajait, hogy még mozgásban volt, aztán mikor valaki fölugrott a mozgó járműre, már végképp fetrengtünk a röhögéstől.
Batu Caves Kuala Lumpur-tól 13 km-re található, hindu templommá alakított mészkőbarlang.
A barlang előtt néhány olyan épület áll, melyeket hindu istenek és szent álltaik szobrai díszítenek.
Több kis szentélyt is találunk, ahova csak testünket eltakarva és cipőnket levéve(tisztelet jele) szabad belépni. A barlangba fölvezető lépcső lábánál áll a világ legnagyobb Murugan szobra, melyet 300 liter arany festékkel fújtak le. A barlang felé haladva, hamar észrevesszük az emberek között futkosó majmokat, melyek alig várják, hogy odadobj nekik némi harapnivalót, de az is előfordul, hogy kilopják az ételt/zacskót az ember kezéből :).



Felmentünk a barlangba, ahol a majmokon kívül már kakasok is futkostak :). Nagyon izgalmas volt nézni a hindu hívők szertartását. A pici gyerekek fejét bekenték valami sárgás-fehéres porral, kókuszdiókat égettek és törtek össze, összetett tenyérrel imádkoztak a szentélyek lábánál.
Befizettünk egy "Education" túrára a Dark Cave-be, melynek bejárata a templom barlang közvetlen közelében volt. Kaptunk egy elemlámpát, és egy szuper aranyos kínai túravezetőt. Egyre beljebb és beljebb haladtunk a barlangba, miközben néha megálltunk és meghallgattunk némi okosságot. Megtudtuk, hogy él a barlangban egy olyan pókfaj, ami sehol máshol nem él a világon, és levegőben terjengő szag oka a rengeteg guanó. Láttunk egy halom csótányt, fülbemászót, szöcskét, méreggel rendelkező ezerlábút(jobb ha nem csíp meg!), denevércsontvázat, guanót, és találkoztunk egy 1,5 méteres kígyóval is. Megtudtuk, hogy Kuala Lumpur alatt hatalmas mészkőbarlangok voltak, és fel kellett őket tölteni, különben valószínűleg beszakadt volna a föld a város alatt.


A túrával maximálisan meg voltunk elégedve. Rengeteg új és érdekes dolgot hallottunk, méghozzá vicces kivitelben :).
Elfogott minket az éhség, így körbenéztünk, hogy milyen lehetőségeink vannak a környéket.
Az első étteremből gyorsan kifordultunk, míg a másodikban, egy szimpatikus indiai étteremben leültünk enni. Kértük a pincért, hogy mindent a lehető legkevésbé csípősre készítsenek el, de ennek ellenére is annyira "hot" volt az étel, hogy Dóri nem tudta mindet megenni. DC.Dóri sült zöldséges tésztát és frissen facsart narancslét, míg én paradicsomos-hagymás "palacsintát" rendeltem frissen elkészített mangólével. A palacsintám mellé kaptam még 3 féle szószt is, amik nagyon-nagyon-nagyon finomak voltak (kókuszos, paradicsomos, paprikás(?) ).
Tízből tíz pontot adok az ételemre, a mangó juice-ra pedig 10-ből 11-et!!!
A körülöttünk étkező indiaiak csak a kezüket használták, viszont nekünk hoztak kanalat és villát. A kanált használtam késnek...
Az ételre folyamatosan szálltak a legyek, de Istenem, megettük mert éhesek voltunk :D.


Hallottunk egy népszerű waterfall-ról(vízesés), ami közel van a Batu Caves-hez, így úgy döntöttünk, megnézzük azt is. Igen ám, de hogyan jutunk el oda? Állítólag a 43-as busz visz arra, de mi sehol sem láttunk buszmegállót. Ide is úgy jutottunk el, hogy a sofőr megállt egy pillanatra az autópálya szélén, és gyorsan leugráltunk...

Egy köpcös bácsi sétált felénk, akit megkérdeztem, nem tudja-e, hogy hol áll meg a 43-as busz. Mondta, hogy nem tudja, ő éppen egy taxit akar leinteni, mert a Waterfall-hoz megy a családjával(indiaiak). Mondtuk neki, hogy mi is, mire a pacák kitalálta, hogy akkor menjünk együtt taxival, és majd elosztjuk az árát. Megbízhatónak tűntek, így egy autóba szálltunk velük. Biztonsági öv nuku... de mi ezen már nem is csodálkozunk. Egy kényesebb ember tuti kiakadna ezeken, de mi csak nevetünk. Ez nem is Asia tour, hanem Asia FUN tour :).
Miután megérkeztünk, Dóri rájött, hogy nincs vize, de sehol egy bolt... ott álltunk dzsungel szélén víz nélkül. Elkeveredtünk valami rendőr tábor területére, ahol rögtön kérdezték, hogy mit akarunk, aztán miután szomorú fejet vágtunk, hogy szomjasak vagyunk, kaptunk egy-egy adag vizet cuki lila műanyag pohárkákból. Addig, amíg eljutottunk egy bolthoz, kitartott :). Muszlim asszonykáktól beszereztünk egy üveg vizet, és már mentünk is a Waterfall-hoz.

Egy útbaigazító anyuka, és 3 hetes babája:

Fél kilométer gyaloglás után el is jutottunk célunkhoz, ahol egy csodálatos medencét találtunk, bent a dzsungelben. Nagyon hívogató volt az esőerdővel körbevett csillogó víztükör.

A medencétől indult egy túraútvonal be a dzsungelbe, de miután megláttuk egy éppen visszaérő Szaúd-Arábia-i hölgy vérző lábfejét, nem vágtunk neki az útnak. A nő mondta is, hogy a szandálkámmal, és vezető ember nélkül jobban tesszük, ha nem megyünk be, mert tele van az esőerdő mindenféle bogárral/élőlénnyel, és egészen biztosan el is tévednénk. Hittünk neki...

Újra összesodort minket az élet azzal az indiai családdal, akikkel idetaxiztunk. Kiálltunk együtt az autópálya szélére, hogy megint együtt intsünk le egy autót, de éppen arra jött a 43-as busz, amiről tudtam, hogy jó nekünk, így próba-szerencse, leintettük, mely meg is állt. Hát nem poén???
Fizettünk 1,5 ringitet (kevesebbet mint idefelé, de ki érti ezt), majd újabb nagyon vicces buszozás után leszálltunk a Central Market közelében, de azt is úgy, hogy szóltunk, hogy mi oda szeretnénk menni, és megállt valahol a busz, de persze buszmegálló az nem volt :).

Irány a piac, gyorsan feltankoltunk pár még ki nem próbált furcsa gyümölccsel, majd visszabattyogtunk a szállásra. Dóri ha jól sejtem alszik, én pedig blogot írok, de úgy érzem morgolódik a hasam... jaj csak nehogy kétszer csípjen az ebéd, mint a tegnap curry-s csirke is.
Asia, you are so funny! We love you :).