Lantau sziget (Hong Kong, 3.nap)

"Dóri, nem a te órád csörög?" - erre ébredtem reggel 7:02-kor. Még szerencse, hogy Évi nem olyan jó alvó, mint én. Mit nekem harangzúgás (ez az ébresztőhang), égzengés vagy földindulás - 5 óra alvás nem elég. Sikerült ugyanis hajnali kettőkor elaludnunk, pedig megbeszéltük, hogy éjfélkor aztán most már tényleg villanyoltás. De még vagy 2 órán keresztül szakadtunk a röhögéstől a semmin :))
A mai program Macau lett volna, csakhogy lekéstük a kompot, és elbeszéltünk egymás mellett (ez az utazás kiváló lecke kommunikációból és együttműködésből is:), így csak holnapra vettünk jegyet. Mivel nem akartunk a city-ben maradni, elindultunk Lantau szigetére, ami a Nagy Buddha szoborról, és a kolostorokról híres. Metroval és busszal mentünk (előbbi tiszta, reális ára van, nem lehet rajta enni és inni, plusz nagyon gyors), fél 12 körül értünk oda. A sziget aljáról busszal kapaszkodtunk fel a kolostorhoz. Nem tudtunk egymás mellé ülni, így mindketten tanultunk valamit beszédes szomszédainktól (Évi helyismeretet, én meg azt, hogy itt hogyan mutatják a számokat a kezükön:). Útközben persze eleredt az eső. Nem kicsit, NAGYON. Mondhatnám úgy is, hogy zuhogott. Plusz egy csomó felhő beúszott a látképbe, konkrétan a Buddha szobrot nem láttuk mikor megérkeztünk. Kicsit beálltunk egy bolt elé, és reménykedtünk, hogy hamarosan kitisztul az ég. Persze addig is kiválóan elszórakoztattuk magunkat. Mivel Evita szandiban jött, egyből le is vette, és pózolt egyet a zuhogó esőben (kéretik bekommentelni, hogy milyen NAGYON szép az ÚJ esernyője;).

Imáink meghallgatásra találtak, és a felhők tovább úsztak Hong Kong felé, nekünk pedig csak a lélegzetelállító kilátás maradt. (Itt kell megjegyeznem, hogy annyi, de annyi szépséget láttunk már eddig is, hogy nem győzünk hálásak lenni a szerencsénkért, hogy itt lehetünk). A Nagy Buddha szobor a világ legnagyobb ülő Buddha-szobrainak egyike. 26 méter magas, és több mint 220 darabból öntötték ki, és 260 lépcsőfok vezet a tetejére. Felmentünk, és körbejártuk többször is, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Engem egyébként kísértetiesen emlékeztet a sziget Hawaii-ra. Itt is ugyanolyan életteli zöld volt minden. Megnéztük a szobor belsejét is, ahol ajándékshopok, és képek voltak arról, hogy Buddha hogyan világosodott meg.


Miután kigyönyörködtük magunkat, kis túrára indultunk, hogy megnézzük a mini teaültetvényüket, és a Heart Sutra nevű, nyolcas alakú faoszlopokat. Ezeken valamilyen Buddhá-hoz kapcsolódó szövegek vannak. Lehet, hogy egy ének, mert az egyik lány mellettünk énekelt miközben olvasta róluk a szöveget. A kilátás innen még elképesztőbb, mint a nagy szobortól.


A visszaúton hallottuk, hogy imádkoznak (ki van hangosítva a kántálás), gondoltuk megnézzük hol teszik mindezt. Abba a terembe persze nem lehetett bemenni, de a fölötte lévő szentélybe igen. Nagyon díszes volt, gyönyörű virágok és gyümölcsök voltak kirakva.


Ellőttünk még pár képet a füstölőkről, majd megebédeltünk a kajajegyünkkel(vega kaja volt, de pfff nem voltunk annyira elájulva). Mivel Évi könyve azt írta, hogy egy kellemes 7 km-es túra vezet vissza a metróhoz, úgy gondoltuk belevágunk. A napi kilométer még úgyse volt benne a lábunkban. Megérdeklődtük tehát, hogy merre van az arra, majd egyből sarkalatos problémákkal találtuk szembe magunkat két kutya személyében. Évi kicsit fél néhány állattól, így kis tanakodás után megfogtuk egymás kezét, és elsétáltunk az ebek mellett. Akik persze figyelemre se méltattak :). Találtunk egy jól felszerelt mosdót is, a közelében legelésző tehenekkel együtt. Szóval bementünk, és Évi már mosta a kezét, mikor mondja nekem, hogy "Dóri, az előbb benézett itt egy tehén.". Értitek, tehén ott legelészik nyugodtan, majd jön Evita, aki fél az állatoktól, és tehenünk úgy dönt, hogy BENÉZ a mosdóba :))))))). Az univerzum törvényei már csak ilyenek. De nagyon vicces volt, látnotok kellett volna azt a döbbent arcot :) Szakadtam :) Aztán jött még több kutya, meg két apáca leborotvált hajjal, és gyönyörű természet, na meg a csend. Persze, mert senki más nem volt olyan őrült rajtunk kívül, hogy lesétáljon a megállóhoz (mondjuk sajnálhatják).

Útközben is láttunk néhány kisebb kolostort, meg is álltunk néhány kép erejéig.

A szerzetesek és apácák mindent maguknak termelnek meg.

Mentünk, mendegéltünk, és egyszer csak látunk egy jó nagy pókhálót. Persze, hogy közelebbről is meg kellett néznünk, bár mindketten irtózunk a pókoktól (Evita: "Utálom a pókokat. Nyolc, mondom nyolc, még egyszer megismétlem NYOLC lábuk van. Hogy az Istenbe' tudnék valami olyannal barátságot kötni, aminek négyszer több lába van, mint nekem?". Dóri: *bólogat*.). Találkoztunk még jó barátommal, Csigusz-szal is, akit Evita végül megfogott, és behajított a fűbe, hogy ne kelljen má' olyan sokat mennie. Pfffff :)



Az út felén túl azért már azt kívántuk, bárcsak végre egyenesbe jönne a talaj és egy szintre kerülnénk a tengerrel. Ez persze még egy jó darabig nem történt meg, csak gyalogoltunk, és kérdezgettük az embereket, hogy hol van a megálló, és nyilván közben megint eleredt az eső. Én már nem is foglalkoztam vele, aminek folyománya egy csurom vizes Dóri lett, de esküszöm tök jó volt egészen addig, amíg meg fel nem szálltunk a kb. 16 fokos metróra. Nem szeretem túlságosan a légkondit. Sebaj, gyorsan visszaértünk, majd egyből be a Burger King-be sült krumplit enni. Tudoooom, de itt tényleg ez a legjobb kaja xD. Még elugrottunk boltba, ahol Evita azért volt boldog mert 2 tál gyümölcsöt is vásárolt, én meg azért, mert volt még az on sale kávéból :). Visszatértünk kicsi hostelünkbe, áldottuk a meleg vizet, végül levittük a szennyes ruháinkat a mosodába. Holnapra tiszta, ropogós ruháink lesznek megint, juhúú!
Macau szigete tehát holnapra maradt, de biztos az is nagyon jó lesz. Szeretném külön is megköszönni a sok kedves kommentet és like-ot (vagy mit - Evita mondta, hogy van vmi ilyesmi:), aranyosak Vagytok nagyon! Mi pedig továbbra is lelkesen tudósítunk kalandos utazásainkról.

Puszi,

DC.Dóri&Évi