Lent is fent is (Peking, 5-6.nap)

Most kicsit szét vagyok esve...hahaha. Az előbb újra belekóstoltunk a DC.Dóri által hozott hazai pálinkába, ami elmondhatatlanul borzasztó :D (Dóri közben azt csacsogja itt nekem, hogy "Nem is borzasztó! Fuck you!") . A kis drága barátnőm mondja a tósztot: "Igyunk arra, hogy túléltük Kínát!".
Ma annyit bénáztunk, hogy az valami hihetetlen. Pl. pénzt vettünk fel az ATM-ből, mikor a mögöttem álló kínai lány egy halom kártyát ad a kezembe.. nézem mi az... személyi, nemzetközi diákigazolvány, bankkártya.... Dóri már röhög, hogy az Istenbe voltam képes elhagyni ezeket, aztán röhögök én, mert rájöttem, hogy az iratok az övéi, nem is az enyémek :) :) :).
Na mindegy, lapozzunk.
Bocsi, hogy tegnap nem jelentkeztünk, de a kínaiak nagyon jól tették a dolgukat, és sehogy sem tudtam elérni a gmailt, facebook-ot és a blogspot.com-ot. Grrrr...
Tehát most két nap beszámolója következik.
Nézzük a tegnapot.

Péntek reggel ellátogattunk a híres Silk Market-re. Ez egy 6 emeletes óriáspiac. Első emeleten táskák és övek, másodikon ruhák, harmadikon elektronikus cuccok...stb.
A hamisítványok közül is a legjobbfélét képzeljétek el. Vásároltunk is persze. Megkérdeztük mennyibe kerül egy sál, mondta az eladólány, hogy az igazi selyemből van, és nagy-nagy engedménnyel ideadja nekünk 70-ért. Mondtam neki, hogy én 15-öt adok érte, és kész. Erre elkezdett nevetni, hogy na mit képzelek, annyiért sehol se fogok kapni. Mondtam neki, hogy oké, majd meglátjuk... Elindultunk, egyből mondta, hogy rendben, akkor ideadja 50-ért,.... majd 40-ért, majd mikor látta hogy hajthatatlan vagyok, azt mondta hogy akkor legyen 20, de ettől már nem megy lejjebb... Na jól ott is hagytuk, majd utánunk rohant, hogy oké, itt van, vigyem el 15-ért. Hahahahhaaaaa.... Tehát vettünk pár dolgot, és nagyon murisnak találtuk az alkudozás művészetét :) :).

Piac után irány a Tiantan Park(Temple of Heaven Park). Belépőt kellett fizetni, ahogyan a legtöbb parkban szokás Pekingben.
A hangulat szuper volt. Tele volt nyugdíjas helyiekkel, akik kártyáztak, sakkoztak, hangszeren játszottak, vagy éppen a kórussal próbáltak. Úgy tűnik a park népszerű találkahelynek számít Peking City-ben. Jó volt látni, hogy hogyan kapcsolódnak ki a helyiek.
Bővített belépőjegyet vettünk, ami a parkon belül feljogosít minket a Temple of Heaven-be(Ég oltára) való belépésre is. A császár, aki az Ég fia volt, itt mutatta be évenként állatáldozatát a Birodalom nevében. Ez minden évben a téli napforduló éjszakáján történt, amikor a "legnagyobb a Jang", a Nap a leggyengébb, és bizonyos mértékben leginkább rászorul az áldozat adta támogatásra. A terülten lévő egy másik, a Mindenség Istenének temploma arról híres, hogy visszhang fal veszi körül, azaz ha a falnak kiáltuk egy szót, a túloldalon jól lehet hallani. A nagy tömeg okozta zaj miatt meg se kíséreltült a dolgot.
Még volt pár híres templom a parkban, de azzal nem fárasztalak titeket. Mi ott elfáradtunk tőlük, nemhogy Ti, olvasók.... :).





Miután kijöttünk a templomos parkból, már villogott az agyunkban a "game over". Kész, vége... legyőzött minket a jetlag, vagy az éghajlat, vagy az égiek... nemtudom, de mi kora délután bedobtuk a törölközőt. Visszametróztunk a szállásra, és helyet foglaltunk a lobby-ban található heverők egyikén. Nagy csalódottságunkra nem volt net, hiába a szerver-bütykölés meg proxy, nem jött be semmi. Én kínomban a laptopomon a Gulliver utazásait néztem(borzasztó volt), Dóri pedig naplót írt.
Elfogyasztottuk a vacsira vett péksüteményeket, de valami ehetetlen szemetek voltak. Hús ízű édesség... ebben nagyon jók a kínaiak. Este a hostelben a Aranyhaj című mesét vetítették.... Dóri szerint nagyon beteg a mese :). Egyből megmagyarázta a pszichológus, hogy miért szorulnak kezelésre a szereplők :) .

Szombat reggel a Nyári Palota volt a cél. Baromi messze volt, metróval mentünk. Útközben rájöttünk, hogy nincs elég pénzünk. Megkérdeztük a Nyári Palota bejáratánál, hogy tudunk-e kártyával fizetni. Hát persze hogy neeeeem! Itt sehol sem lehet kártyával fizetni, még nem jutottak el idáig a technikával. Visszagyalogoltunk a metróhoz, vettünk fel pénzt automatából, majd a közeli McDonalds-hoz indultunk(jobb kaja nem volt a közelben).

Megvettük amit akartunk, majd az elcsomagolt szeméttel(étel) visszabattyogtunk a Nyári Palota bejáratához, ahol leültünk a főbejárat elé a földre, kipakoltuk magunk köré a kaját, és semmivel se törődve elkezdtünk enni.
Pont úgy néztek ránk az emberek, ahogyan mi nézünk a parasztbácsira, mikor az InterCity-n harapja a papírba csomagolt kolbászt. A gyerekek egyáltalán nem fogták magukat vissza, tátott szájjal figyeltek minket.... omg, akkora poén volt :).
Megvettük a belépőt, majd azzal be is léptünk :D. Ó ha Ti már láttatok igazán csodálatos dolgot, akkor azt idézzétek fel, és érezni fogjátok, amit mi éreztünk a Nyári Palotában. Tavacskák, tavirózsák, régi színes épületek, nyugalom... ohó, hát erre vágytunk már napok óta!
Ez volt az a hely, ahol a tegnapi nap "lent" után újra "fönt" találtuk magunkat. Visszajött a jó hangulat, a jókedv. Már nem éreztük magunkat totál béna, éhező, fáradt, világ végére keveredett turistáknak :).
Az egész napot a Nyári Palotában töltöttük, felejthetetlen élmény volt.








Sötétedéskor elhagytuk a Nyári Palotát, és elmentünk a Qianmen Dajie utcára, ami az a sétálóutca, amit már korábban említettem, hogy van ott Zara, Starbucks...stb. Dóri benyomott egy adag Haagen Dazs fagyit(mert megérdemli, hogy túlélte Pekinget), én pedig ettem egy adag mogyorós-uborkás csirkét(már megint csilis volt) egy kínai gyorsétteremben. Persze itt a gyorsétteremben sült krumli helyett rizst adnak, és nem kézzel, hanem pálcikával eheted meg az ételt. Egyébként poénból bekukucskáltam a KFC-be, és ott is rizs a köret, nagyon-nagy poén!!!

A híres sétáló utca mögötti utcákban azért izgalmasabb az élet, mert ott található az igazi Peking. Nem a nyugati turistáknak létrehozott, márkás üzletekkel töltött hely, hanem az utcán sütögető, furcsa dolgokat áruló kis bódék sorakoznak fel. Jól látom ez rímelt? Aztaaa!

Pillanatkép egy hátsó utcából,
sütik a vacsorát :)

Most a hostelben vagyunk, este 11, és DC.Dóri mesét ír rólam. A "galambhús evő Evita-méhecské"-ről szól a story. Dóri folyton nevet, és felolvassa nekem az újabb mondatokat.

Holnap elrepülünk Kínából. Ennyi volt a mese mára.
Mindenkinek puszi, és köszönjük, hogy még mindig velünk tartotok.
Öleléssel,
Dóri és Évi