Éljen a civilizáció! (Hong Kong 1-2.nap)

Pekingben hajnali 4.30-kor csörgött az ébresztő. A kínai család(szobatársaink) "legnagyobb örömére" egy kis zajjal kísérve összepakoltunk, majd elindultunk a reptérre.
Minden zökkenőmentesen zajlott addig, amíg a 39-es beszállókapunál ülve arra lettünk figyelmesek, hogy a hangosbemondóban a mi gépünkről karattyolnak valamit. Kiderült, hogy változás történt, és a 40-es kapunál kéne lennünk. Néhány másodperc múlva már ott is voltunk. Mi voltunk az utolsó beszállók.
A repcsin ülve azt találgattuk, hogy vajon elég lesz-e 1 óra Wenzhou-ban arra, hogy leszálljunk a gépről, felvegyük a csomagjainkat, átfussunk az induló oldalra, becsekkoljunk, és elérjük a Hong Kong-i járatot.
Kicsit késett a gép. Persze a gép hátuljában ültünk, így eltartott egy ideig míg kiszálltunk. A csomagkiadónál szerencsére hamar megkaptuk a bőröndjeinket, amivel futásnak eredtünk.
Éppen a terminál érkező és induló oldala között rohantunk, amikor hallom, hogy az előttem futó Dóri belelép valami vízbe. Én már ezt nem vállaltam be, így lábujjhegyen állva valahogy átraktam a csomagomat a korláton, utánamásztam, majd így a "tavat" kikerülve folytattam a rohanást. Mikor beléptünk a terminálba, az kongott az ürességtől. Kérdőn néztünk a biztonsági őrök felé, hogy vajon merre kéne továbbmennünk. Szerencsére mindenki segített, ellenőrzés nélkül átengedtek minket a csomagátvilágítón is. Becsekkoltunk, majd jött még egy ellenőrzés, ahol miután a hátizsákomat harmadszor világították át, kivettem nekik a biciklizárat, hogy "tessék, szerintem önök ezt keresik". Mondták, hogy igen, köszönik, és elnézésemet kérik.
A gép legalább fél óra késéssel indult. Ugyanazzal a géppel mentünk tovább, mint amivel érkeztünk (Boeing 737). Az út végén nagyon rázkódott a repülő, amitől rosszul lettem, de a "hányós zsák" azért nem kellett :) :).
Legalább egy órát álltunk sorban az Immigration ellenőrzőpontnál( határ). Kaptunk pár pecsétet az útlevelünkbe, és hivatalosan is beléptünk Hong Kong-ba.
Egy kis okosító: Hong Kong és Makaó nem tartozik Kínához, hanem önálló közigazgatási területek!

Megcéloztuk a mosdót, ahonnan nagy vigyorral az arcunkon jöttünk ki, hogy "Ezaz! Végre normális, tiszta wc, és még szappan is volt!" Igen jól esett a civilizáció. Ami még szenzáció volt, hogy mindenki (95%) beszélt angolul :).
Hong Kong reptere gyönyörű, és felszeltségéből kiderült, hogy nekünk bizony igen jó dolgunk lesz ebben a városban. Airport Shuttle busszal mentünk a szállásra, ami a közvetlen közelében rakott le minket. Rájöttünk, hogy a szállásunk pont a fő utcán van (Nathan Road, Park Guest House), egy sokemeletes épület 15. emeletén. A szobánk 3 személyes, de kifizettük mind a 3 főt, hogy saját szobánk lehessen. Tiszta, az ágyak kényelmesek(Dórié a kétszemélyes, ami csak picit nagyobb az én egyszemélyesemnél), van légkondi, tv, hűtő, és a fürdőszoba is cuki. Amin ledöbbentem, hogy a wc-ben kell zuhanyozni. De egyébként jól működik a dolog, csak le kell hajtani a wc tetejét, meg ki kell vinni a wc papírt zuhanyzás idejére.. :) :) :).
Dóri gyorsan ágynak dőlt, Évike pedig letámadta a blogját. Pár óra pihi után elindultunk vacsit keresni. Rossz élmény volt rájönni arra, hogy az az étel ami Kínában 700 Ft volt, az itt 2500 Ft, de még csak nem is néz ki elég jól ahhoz, hogy megegyük. Egy óra keresgélés után végül ott álltunk egy utcában, bal oldalunkon egy Meki-vel, jobb oldalunkon egy KFC-vel, majd bemetünk a szemben lévő Burger King-be, hogy együnk egy-egy nagy adag sültkrumplit (300 Ft). Később bementünk egy szupermarketbe, ahol az volt a meglepetés, hogy olyan amerikai termékeket is árultak, amiket már egy éve nem láttam :). Jártunk drogériában is, amivel egy darabbal sem találkoztunk kínai kalandunk során. Vettünk ennivalót, ezt meg azt, majd fizettünk jó sokat, de úgy gondoltuk Kína után "mindent" megérdemlünk. Visszabattyogtunk a szállásra, ahol én nagy-nagy boldogsággal elfogyasztottam egy tál gyümölcsöt, DC.Dóri pedig kinyírt egy tábla csokit(mert Kínában az sem volt) :).

Másnap elég későn keltünk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy esik az eső. Mire elkészültünk, elállt :). Elindultunk felfedezni Hong Kong City-t.



Az első dolog amit DC.Dórival mind a ketten megállapítottunk, hogy Hong Kong pont olyan mint New York :). Aki járt már a Times Square-en, az képzelje el azt, de egy több km-es utcán keresztül. Különbség, hogy itt rengeteg a kínai felirat/reklám, és többségében az emberek is kínaiak. Kínával összehasonlítva azonban itt sok fehér, fekete, arab, indiai, japán... is van. Itt már nem bámultak minket úgy, mint holmi kirakati majmokat, hanem szépen elvegyültünk a tömegben.
Nagyon vicces, hogy itt az autók a másik oldalon közlekednek, és a buszok mind emeletesek :).
Az emberek mind vékonyak, kevesen dohányoznak, és nincsen eldobott szemét. Feltűnően sok az ékszerbolt :). Hogy DC.Dórit idézzem: "Ide a világ összes pénze sem lenne elég nekünk".
Luxus, higiénia, sokszínűség... ez csak néhány szó, ami hirtelen beugrik Hong Kong-ról.
Elsétáltunk a Dior, Chanel, Louis Vuiton, Gucci, majd Prada üzletek előtt, melyek előtt lévő virágosládákban orchideák pompáznak :). Úgy tűnik az orchideáknak annyira megfelel ez a klíma, hogy ásóval se lehetne kiirtani őket :). Bementünk a Harbour City-be(pláza), ahol rátapadtunk a kirakatokra. DC.Dóri azt mondta, hogy a párom majd sokat fog dolgozni, gazdag lesz, és majd elhoz ide, hogy megvegyen nekem mindent :). Aztán azt is mondta, hogy ezt a kijelentését le ne írjam a blogomba, mert akkor a párom utálni fogja őt :). Na aggódj Dóri, dehogy fog utálni :D.

Miután kicsit megismerkedtünk Hong Kong-ot, mind a ketten kijelentettük, hogy jó lenne itt élni egy ideig. Dóri hónapokra, én évekre gondoltam. Számomra ez szerelem volt első látásra :).
Azon agyaltunk, hogy hogyan tudnánk ide költözni, és sok pénzt keresni. Az elköltésével persze nem lenne gond... DC.Dóri szerint én jól menő fogorvos lennék, kikészítenék pár beteget, azokat meg kezelné ő, mint pszichológus :).

Bementünk egy Stabucks-ba Dórinak kávéért. Míg vártunk, hirtelen azt éreztem, hogy valami nedves lepi el a kezemet. Lenézek, hát ott áll egy kínai kölyök, éppen az orrát törölgetni. Letüsszentett a kölyök egy adag fikával :) :) :).

Megnéztük a kikötőt, majd elindultunk a Nathan Road-on észak felé. Ez az út Hong Kong központjának(Kowloon) a fő útja, egy nagyon hosszú "Times Square" :) . Az út 4 km, és mi elsétáltunk a végégig, majd vissza. Azért nem semmi, hogy megedződtünk Kínában, ugye? :)
Séta közben persze rengeteg helyre bementünk. Nagyon szuper volt a Virág-, és a Madárpiac.
Belebotlottunk egy mindent áruló piacba is, majd napunk végét egy supermarketben zártuk, hogy vegyünk némi ennivalót holnapra. Holnap elmegyünk Makaóba. Ha jól tudjuk, nem kell külön vízum. Reméljük nem lesz gond sem az oda, sem a visszautazással. Korán reggel megyünk, este jövünk. Beszámolóra és képekre természetesen számíthattok :)
Puszik :)