2011. július 31., vasárnap

Érkezés Bali-ra

Sziasztok!
Indonézia Bali szigetén egy étteremben csücsülünk, és azért ezt választottuk a millió közül, mert rá volt írva, hogy free wifi :).
Szingapúrban a reptérre indulás előtt 15 perccel foglaltuk le a ma és holnap esti szállásunkat, a továbbiakról majd holnap döntünk.
A repcsi út jó volt, bár most először nem egymás mellett ültünk. Átrágtam legalább a Bali könyvet. Késett a gép...
Vettünk vízumot(25 dollár/fő, 30 napig lehetsz itt vele), majd mikor a felvettük a csomagjainkat, odalépett hozzánk két reptéri dolgozó, és elvették kezünkből a csomagjainkat és kitöltött vám papírjainkat. Kérdőn néztünk, hogy mi a fene történik itt??? Persze nem tudtak angolul, de mutogatták hogy kövessük őket. Kikerülve a sor nagy részét, átmentünk a csomagátvilágítón, majd máris kint voltunk... Ekkor szóltak, hogy váltsunk itt pénzt ha akarunk, mert itt lehet. Dóri váltott. Ezek után közölték, hogy "tip" money for luggage" !!!
Mi a fa*zt??? Szóval mi azt hittük valami gond van és át fogják nézni a cuccainkat, erre ezek a sutyerákok csak kitolták a cuccainkat, és pénzt kérnek érte???? Hát néztük rájuk mint hülyék "minket Peking után már senki sem ver át". Mikor elhagyta a számat a "security" szó, azonnal elmentek.
Taxit kerestünk(Blue Bird, azt mondták csak ők nem vernek át). Mikor a kocsihoz mentünk a sofőrrel, még jött velünk két ürge, akik szó nélkül kivették a kezünkből és húzták a bőröndöt ismét. Kis gondolkodás után finoman közöltem a "Where are you from"-ot mondó mosolygó emberkével, hogy "Köszönöm, de majd én hozom a csomagomat". Mondta, hogy oké, és azonnal a átadta. Azt hiszem újra megúsztunk egy kis pénzszórást... Kb. 15-20 perc alatt értünk a hotelbe, ahol ma már harmadszorra is eljátszották velünk, hogy hozzák a csomagjainkat.
A szállás régen menő hotel lehetett, de már nagyon nem az. A szoba szép, nagy, van minden, a terasz pedig hatalmas, kilátás az úszómedencére, de az egész kicsit koszos, régi, törött...
Na de annyi pénzért amennyit mi fizettünk, teljesen elégedettek vagyunk.

Sétára indultunk, éttermet keresve, pontosabban a Bamboo-t, mert ismerős ajánlotta. Sajna senki sem vágta hol van, hiába kérdezgettük. Úgy érezzük az életünk folyton veszélyben van ;), mert tele vannak az utcák robogósokkal, és baromira nem vezetnek óvatosan. Na de ne aggódjatok anyuk, tökös csajok vagyunk mi, sem átverés, sem őrült robogósok nem tesznek keresztbe nyaralásunknak.

Kihozták a vacsinkat. Dóri kókuszos palacsintát, én curry-s csirkét...
További szép napot Magyarország!!!

Szingapúr (1-4.nap)

Dóri 3 órát, én 20 percet aludtam, mikor hajnali 4-kor megszólalt az ébresztő. 30 perc múlva már taxiban ültünk, úton Kuala Lumpur reptere felé. A sofőr persze nem volt bekötve, miközben 140-el száguldott. Bőven volt időnk a repcsi indulásáig, és mivel "megérdemeljük a kávét(Dóri) és forró csokit(Évi)", beültünk a reptéri Starbucks-ba. A gép 39! percet töltött a levegőben, majd leszállt Singapore-ban. Shuttle, metro, érkezés egy Brownie Factory nevű helyre, majd nemsokára megjelent tesóm Dóri is :). Miután megebédeltünk, tesóm adott nekünk némi instrukciót(és lakáskulcsot), majd egy kevés buszozás után, és némi magyarázkodás után a portársnak, "hazaértünk". Nővérem az egyik legjobb barátjánál, Barnánál lakik, és mi is itt fogunk vendégeskedni a következő pár napban. A "kéró" szuper, öt csillagos ingyen szállás :). Köszönjük Barna! Örök hála, amiért befogadtál minket.
Lemostuk magunkról az út porát, majd mély "kómába" estünk. Nővérem fél8 körül ért haza a munkából, és elmentünk hárman csajok együtt vacsorázni, bevásárolni. Nem jut eszembe mit ettem, de valami nagyon új volt számomra. Képzeljetek el egy sűrű levest, benne tészta, tofu, sok-sok fűszer(nagyon csípett:), csirkehusi. Nyami volt. Bevárásláskor nem fogtuk magunkat vissza: 4 db mangó, 2 dragonfruit(sárkánygyümi), dinnye, 2 doboz jackfruit... Igyekszünk kihasználni, hogy ezen a földrészen olcsón jutunk nálunk drágán beszerezhető finomságokhoz. Barna még mindig nem ért haza a munkából, mikor mi fél1-kor bedőltünk az ágyba.
10 óra alvás, ébredéskor a háziak már sehol, dolgoznak, mi pedig a csodálatos panorámában gyönyörködünk a 20. emeletről. Kora délutánig lébecoltunk. Annyira jó volt a kényelemben lenni, hogy eszünk ágában nem volt elindulni várost nézni :).
Vicces módon, de megtaláltuk a google utazástervező segítségével azt a buszmegállót, ahonnan indult a busz Sentosa Island-re, mert mikor megkérdeztük a nálunk tapasztaltabb embereket arról, hogy mit érdemes megnézni Szingapúrban, azt mondták: SEMMIT. Majd némi gondolkodás után hozzátették, hogy Sentosa Island gyönyörű, és tetszene nekünk az éjszakai állatkert is. Ezek után úgy érkeztünk Szingapúrba, hogy nem volt magasan a léc, és úgy döntöttünk majd itt előpihenünk egy nagyot a 11 napos Bali nyaralásra.
Poén, de az utunk nyaralás részének Balit fogalmazzuk meg, a többit pedig: Education útnak vesszük. Szingapúr a kényelem, biztonság, pihenés és rokonlátogatós rész :).
Amit Szingapúrról tudni kell, hogy ez egy önálló ország(városállam!).
612 négyzetkilométer a területe. Ötmillió lakosa van, és a biztonságról, jómódról, sok-sok pénzről híres. Itt koncentrálódik a legtöbb milliomos a világon! A világon itt követik el a legkevesebb bűntényt!
A sorozás minden egyes szingapúri férfi állampolgárnak (sőt, a nem állampolgár betelepültek fiainak is) kötelező. Ugyan történelme során még nem keveredett háborúba a városállam, ma mégis százezres aktív hadserege van, és összesen 350 ezren hívhatók be katonai szolgálatra.

Az éghajlat egyenlítői. A leghidegebb hőmérséklet amit eddig mértek, 24 fok volt :). Ez annyira vicces, nem? Egyébként 28-34 fok szokott lenni. Baromi melegünk vaaaaaaan!

Lakosság: kínai (78%), maláj (15%), indiai, tamil.
Hivatalos nyelv: angol, maláj, kínai, tamil.
Vallás: konfuciánus, buddhista, mohamedán, hindu, keresztény

Nézzük az embereket.
A mi eddigi megfigyeléseink: mindenki "business dress" -ben van. Srácok öltöny-naci és ing, csajok kiskosztüm, koktélruha (fekete-fehér-szürke színek..). Mindenki jól néz ki. Mindenki vékony, csinos, ápolt, lányok visszafogottan sminkeltek.

Minden szuper jól szervezett.
Gondolok itt a tömegközlekedésre, a biztonságra, a munkára... MINDENRE!! Egyszerűen hihetetlen. Aki nem látja, nem a része, nem is tudja elképzelni.
Tesóm Dóri már többször mondta: "Itt imádnak sorban állni az emberek."
Alapvető társadalmi elvárás sokat dolgozni, hasznosnak lenni. Az biztos, hogy itt sose fogunk látni ittas vagy hajléktalan embert. Mindenki küzd. Nem szokás föladni a dolgokat, nem szokás a lustálkodás. És mindez nem azért van, mert jobb körülmények közé születnek az emberek, hanem mert itt egyáltalán nem menő kiskapukat keresni, lógni, lehúzni mást/másokat.

Ázsiában lépten-nyomon találkozunk "Amerika utánzatokkal". Ilyen volt Sentosa Island is. Ez egy kis sziget, ami egyébként gyönyörűen néz ki(tiszta, rendezett, mindenütt halk zene szól). Egy szingapúri dollár(165Ft) a belépő, de a programokért, melyek elérhetők a szigeten, külön kell fizetni, és nem is keveset. Az island egyik oldalán homokos tengerpart húzódik. A tengervíz meleg....olyan jó volt lábat mosni benne :).
Néhány órát sétálgattunk, ettünk egy nagy adag fagyit(első fagyim mióta úton vagyunk :), készítettünk pár vicces képet. Találtunk egy pálmafát, ami behajolt a tenger fölé, gyorsan rámásztam(mint egy kukac), és megörökítettük. Közben azon röhögtem, hogy vajon mikor fogok leesni róla. DC.Dórinak köszönöm a kitartó fotózást :).



Sziget után beestünk egy közeli plázába. Találtunk egy Forever 21-t is. Mint a kisgyerek ugráltunk örömünkben. Mint ex-New York-iak, imádtuk a cseppnyi Amerikát. Persze nem vettünk semmit, ez az út nem a shoppingról szól. Vacsit azért vásároltunk, na meg tesóm Dórinak fogkefét, mert a fogorvos húga miatt neki csak a legjobb féle lehet :).
Este fél10-kor tesóm és Barna egyszerre értek haza. Következett egy közös esti séta, jó tanácsok Barnától Baliról, Évikének egy kis oktatás pénzügyből... szóval jó későn lett csucsu.

Másnap reggel ismét a háziak már sehol, mi pedig kora délutánig nem csinálunk semmit. Végül csak összeszedtük magunkat, és bementünk a központba várost nézni. Megnéztük a designer-ek és építészek remekműveit.



Este munka után csatlakozott tesóm is, és elmentünk az állatkertbe esti szafarit nézni, ami nagyon tetszett. Régen láttam már ilyen nagy állatokat ennyire közelről :).

Következett utolsó teljes napunk. Tesómmal és Barnával együtt elkocsikáztunk egy nemzeti parkig, ahol másztunk egy kis hegyet(dombot).

Tesómmal a bejáratnál :)

Délután a központba mentünk, ahol sok finomat ettünk(indiai kaja), frissen csavart gyümilevet ittunk, kínai desszertet(szezámos bundában bab és édesburgonya) csemegéztünk, majd kirakatokat bámultunk.

Barna és tesóm Dóri :)

Séta után irány haza filmet nézni. Nem tudom mit néztünk, de mindenki nagyon várta, hogy gyorsan vége legyen.
DC.Dórival a net-et kémleltük szállás miatt (Bali), de sehogy sem jött össze. Már volt egyébként, de egy nappal ezelőtt jött egy email, hogy "bocsi de még sincs szabad szoba", amiről meg az a véleményünk, hogy bekaphatják!!! Lehet majd pár fórumon írunk "kedves" véleményt a hotel viselkedéséről...

Most vasárnap délelőtt 11 van. Nemrég jöttünk haza egy mall-ból, ahol indiai kaját(roti canai) reggeliztünk. Délután 4-kor megy a gépünk, így a következő órákban összepakolunk, megnézzük a Bali útikönyvet, hogy kapjunk egy átfogó képet arról, milyen is Bali szigete, na és nem utolsó sorban jó lenne találni egy olcsó szállást, legalább ma estére. Ha ez nem jön össze, majd este 8-kor, miután megérkeztünk fogunk a főutcán bőröndöt húzva menedéket keresni :). Azt mondják a nálunk "Bali témából" tapasztaltabbak, hogy az igazán olcsó szállások nincsenek rajta a net-en, és egészen bizti találunk majd helyben 10 dollár/fő/éj-re menedéket.
Arra készüljetek fel, hogy esetleg napokig nem fogunk jelentkezni, mert valószínűleg nem fogunk wifi-elérhetőségben bővelkedni. A szüleimnek és Andrásnak üzenem, hogy ha így lesz, küldök sms-t egyiknek, de ő majd küldje tovább másiknak. Köszi és puszi érte.

BARNÁNAK ÉS TESÓMNAK NAGYON-NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÜNK MINDENT!!! SZUPER VOLT VELETEK LENNI!!!!

Ma megyünk Bali-ra, kezdődik a nyaralás :)
Hurráááá :)
Na cuppancs.

2011. július 26., kedd

Bird park és dzsungeltúra (Malajzia, 4-5. nap)

BIRD PARK
DC.Dórival reggel ketté vált utunk. Én a híres Kuala Lumpur Madárparkba, ő pedig egy gyógyszertár felé vette az irányt. Szegény reggelre olyan rosszul érezte magát, hogy jobbnak látta beszerezését egy doboz Panadol-nak és Strepsils-nek.

A térkép szerint a parkig 30 perc séta az út, viszont a kedves mindentudó helyieknek sikerült áttranszformálnia ezt 1,5 órára úgy, hogy teljesen más felé irányítottak. Egyik pillanatban borzasztóan megijedtem, mert megmozdult mellettem valami. Egy majom mászott fel a korlátra...



Megéheztem a sok gyaloglás után, de persze csak fagyit árultak a park környékén. Mikor elkezdtem panaszkodni egy árusnak, hogy milyen rossz nekem, hogy fagyi lesz az ebédem, elmagyarázta hogyan jutok el egy közeli étteremhez. Sült hal, tetején vékony burgonyapüré(leöntve lime szósszal), hozzá párolt zöldségek, és egy számomra ismeretlen gyümölcs, na meg friss görögdinnyelé, Nyamiiii!!!

Na mit láttam a Madárparkban? Madarakat. Na és mennyit láttam belőlük? Sokat!!! Hány félét??? Mindenfélét. Jah, pingvin az nem volt.
Szóval nem estem hasra a madárparktól, de azért szépek voltak a szárnyasok, kivéve pár pávát, amik vagy nagyon öregek, vagy nagyon betegek voltak.



Visszaindultam a hotelbe, de belebotlottam egy muszlim spéci helybe, ahová sorban álltak a turisták, hogy bemenjenek megnézni. Egy bolond százat csinál, én is beálltam a sorba. Közölték túl sok mindenem lóg ki, ezért rám adtak egy szuper nagy fátylat(csador), hogy az arcomon kívül nehogy látható legyen bármi is. Bementem, szétnéztem, szép volt, jó volt... egy régi ismerősöm által jól ismerem a muszlimok szokásait, életét, szóval ennek köszönhetően nem láttam vagy tanultam semmi újat.
A kijáratnál összeismerkedtem Antonio-val, aki olasz. A srác nagyon cuki volt, és jól tudott angolul, és mivel Chinatown-t kereste ahová én is mentem, velem tartott. Persze hamar elmeséltem neki, hogy már több mint két hete nem láttam a szerelmemet, hogy vegye a lapot, velem csak beszélgetni lehet, de szerintem egyébként sem akart volna semmit, csak azt amit én: társaságot Chinatown-ig. Jót beszélgettünk, megmutattam neki a környéket(mivel errefelé van a szállásunk is), bevásároltunk együtt a piacon, majd facebook elérhetőség csere után elköszöntünk egymástól. A szállásra belépve ismét barátkozás következett, ahol is a Izlandon élő Tony-val spanoltam úgy 20 percig. Aztán leültem egy asztalhoz, ahol rám talált a Kanadában élő Lee-Ann.
Úgy látszik ez ismerkedős nap. A tanárnővel vagy két órát beszélgettünk, ami alatt kiderült, hogy egy időben leszünk Szingapúrban, szóval úgy tűnik csatlakozik majd hozzánk felfedezni a várost. Legalább használjuk angol tudásunkat :).

Felugrottam a szobánkba megnézni Dórit él-e még, és hála Istennek élt. Panadollal bedrogozva szundikált édesen. Végül felkelt, és elindultunk együtt a szórakozóhelyeiről és bárjairól híres Bukit Bitang utcára, mert azt mondták a recepción, hogy ma fesztivál lesz ottan. Mikor rájöttünk, hogy fesztivál valójában egy "dob felvonulás", gyorsan továbbálltunk, hogy megnézzük hogyan ragyog a sötétben a Petronas és a Kuala Lumpur Tower.
A látvány leírhatatlan, majd nézzétek meg őket.

Nővérem óva intett, nehogy este sétálni merjünk a városban, mert attól drágább a mi életünk. Ezt valahogy elfelejtettük, mikor elindultunk a szállásra. Hangosan Walt Disney számokat énekeltünk, nem törődve semmivel, majd néha megálltunk "fetrengeni" a röhögéstől, aztán egyszer csak hazaértünk. Túl kóma voltam bejegyzést írni, bocsi. Legalább Ti is kaptatok egy pihenő napot :).



DZSUNGELTÚRA
Eljött a másnap reggel, és mi a Subway-ban csücsültünk, hogy megfelelő tápértékű reggelihez jussunk, mert úgy éreztük a szálláson kapható ingyen kajából nem kérünk többet. Miután benyomtunk egy-egy szendvicset, következett a Starbucks, hogy Dóri feltankoljon egy adag karamellás csodakávéval.
Felszálltunk a jó buszra, ami letett minket valahol, ahol taxit kellett fognunk. Rémtörténetek végett mielőtt beszálltunk a taxiba, jól láthatóan lefotóztam telefonnal a taxis rendszámtábláját, majd közöltük vele, hogy minden kocsi számát, amibe beszállunk, el kell küldenünk a férjemnek.
Na erre nem mondott a taxis semmit, viszont meg is érkeztünk épségben a FRIM-hez(dzsungel-rezervátum), amely útért csak filléreket fizettünk. Szóval nem rabolt el és vitt minket a dzsungelbe, hogy csináljon velünk ezt vagy azt(sajnos sokakkal megtörtént már errefelé).
Azt se tudtuk hol vagyunk meg mi van, így bementünk a legközelebbi épületbe, és próba, cseresznye, kértünk egy térképet, és hurrá kaptunk is. Nagyon bénának tűnhettünk, mert megszánt minket valaki, és odajött tanácsokat adni, hogy merre is induljunk el. Majd olyan lelkessé vált a srác, hogy úgy döntött velünk tart túrázni. Mivel ő itt lakik a közelben, és itt, a rezervátumban dolgozik, nagyon tudta a dolgát. Megállt egy halom növénynél, és elmesélte mit hogy hívnak, mi mire jó... "ebből ceruza készül, ebből csónak, ennek jó az illata, ezen gyümölcs terem...". A pasi valami hihetetlen volt. Órák múlva sem apadt a lelkesedése. Nekünk már minden vizünk elfogyott(ő persze nem is hozott magával), Dóri már alig bírt jönni, mire végül megálltunk egy "hegy" tetején pihenni. Mutatott a durian fát a távolban, és kérdezte ettünk-e már ilyet, de mondtuk, hogy talán ma este majd veszünk a piacon. Na erre meg megindult a gyerek be a dzsungelbe, hátha talál nekünk durian-t(a gyümölcsök királyának nevezik). Kiabálta messziről, hogy "Éva, szerencséd van!". Meg is ijedtünk, hogy akkor most mi van, mehetünk utána??? Igen, mehettünk...
Odavezetett minket valami viskóhoz, amiben dzsungelben élő emberkék voltak, akiknél volt durian, amiből szívélyesen megkínáltak minket. Ettetek már pukiszagú gyümölcsöt? Hát már a kinézetéről sejthettük volna, hogy ez nem embernek való. Gondoltam attól hogy büdös, még lehet, hogy finom, így lélegzetvisszafojtva haraptam az ételből, de jobb lett volna ha nem teszem, mert utána órák múlva is pukiízű volt a szám.


Gyaloglás, gyaloglás, dombra föl, majd le... ilyen növény, olyan fa, pici bogár, gyík(két lábon fut!!), pillangó, sár, patak, vízesés, forrásvízzel kulacsot feltöltjük, never mind, it's ok, szúnyog, vakarás, óriáshal from Amazonas River (2 méter, 65 kg), varánusz(sárkány!!!), hatalmas hangya, még több gyaloglás, még több zöld növény, liánok, egy csapat majom...
Szóval szuper jó volt a dzsungel túra :) .













A vezetőnk nagyon megszeretett minket, mert telefonálgatott, hogy elintézze, valaki visszavigyen minket Kuala Lumpur City-be, nehogy már megint kifizessünk fejenként 5 ringitet (320Ft), amibe került a busz+taxi idejövetkor. Nevetséges árak...
Azt mondta fél5kor, hogy pihenjünk egyet, mert 5kor lesz egy haverja, aki visszavisz minket a városba. Elkísért minket egy étterem féle valamibe, ahol mondta, hogy együnk meg igyunk, de mi mondtuk, hogy nem kell nekünk semmi sem. Azt hihette nincs rá pénzünk, mert hozott nekünk ingyen narancslevet, helyi maláj kaját(kókusszal töltött gőzölt gombóc) és indiai kaját(curry szószos tortilla-féleség...), amit egyébként gyorsan el is tüntettünk, szóval most már tutira azt hiszi enni sincs pénzünk. Előkerült egy haverja, aki betessékelt minket a "kocsijába", beült új barátunk is(mi ültünk hátul), aztán elindultunk valahová. Arról diskuráltunk, hogy vajon mi lesz, ha el akarnak minket rabolni, de Dóri mondta, hogy van nála bicska. A kocsi úgy ment mint egy hullámvasút, mondtam is Dórinak, h kezdek szédülni,aztán jött a "poénkodás", hogy mi van ha raktak vmit a kajánkba, mert Dóri is szédült :).
Nagyon erősködtünk, hogy nem kell minket egészen a city-ig vinni, amit ügyesen csinálhattuk, mert kiraktak minket egy vonatállomáson, ahonnan 100 Ft-ért 15 perc alatt bent voltunk Kuala Lumpurban. Ja én női kocsiba ültünk, mert van a vonaton külön kocsi a nőknek :D.
Megvacsiztunk a Subway-ben(ha ott kezdtük a napot, miért ne zárjuk ott? :) ). Én ettem indiai kaját egy indiai étteremben is, ahol fizettem érte kemény 1 ringitet(64Ft), hogy oda ne rohanjak de komolyan, úgy ott hagytam volna többet nekik, de aztán mégsem... Dóri szerint "olyan mocsok volt a helyen, hogy felkerülhetne a KÖJÁL top10 most wanted listájára".
Visszamentünk a szállásra pihenni, de két óra múlva ismerős hang üti meg a fülemet. Hát nem ott állt mellettem az a srác aki a dzsungelben vezetett minket körbe??? Mondtuk neki még túra alatt, hogy lehet este elmegyünk sétálni, aztán ő mondta is, hogy velünk jönne, mert nincs estére programja. Persze mi nem gondoltuk, hogy tényleg eljön... eljött.
Beültünk a kocsijába(zöld, dzsungel színű), és mentünk pár kört, azaz végig álltunk a dugóban. Végül már "könyörögtünk" neki, hogy vigyen vissza a szállásra, ő meg kitalálta, hogy ha reggel 4-kor kell mennünk a reptérre, majd ő kivisz minket, nehogy már pénzt költsünk rá. Atya ég, alig tudtuk rávenni, hogy bízza ránk a dolgot, képesek vagyunk mi kimenni, és telik is rááá!! A csávó megállás nélkül csak magyarázott, de olyan érthetetlen angolul, hogy Dóri végig csak röhögött, így enyém volt az a feladat, hogy komoly fejjel figyeljek rá, és néha mikor kérdő hangsúlyt hallok, mondjak egy "ok"-t.... Hát végül mondtam is Dórinak, ha most azonnal nem veszi át tőlem a kommunikácó feladatát, ki fogok szállni a kocsiból és sikítok az őrülettől, mert kész, én ezt nem bírom tovább, nem akarok fiatalon megőrülni egy maláj cukigyerek szövegétől.
Szóval kb. 11-kor végre magunkra maradtunk. Dóri ivott egy kávét(11-kor!!! ugye hogy függő???!!!), én meg egy ultra cukros ice-teát, mert a vércukorszintem a béka segge alá került a mai naptól, most pedig nagyon gyorsan megyek aludni, mert fejfájást kaptam a nevetéstől. Ezek szerint igaz, jóból is megárt a "sokk".

Holnap repülünk Szingapúrba.
Csókkk

2011. július 24., vasárnap

Batu Caves (Malajzia, 3. nap)

Nem sikerült túl sokat aludni az éjjel, aztán reggel 7.30-kor végleg fölkeltem. Kilencnél nem bírtam tovább várni, így belekezdtem a szokásos reggeli rinyálásba, hogy "Dóri kelj már föl, már 9 múlt, menjünk már csinálni valamit! "
Benyomtuk az ingyen reggelit(mogyorókrémes-narancslekváros kenyér), majd fölpattantunk a 11-es buszra, ami 2,5 ringitért(160Ft) elindult velünk Batu Caves felé. Nagyon poén volt az út, mert a sofőr úgy nyitotta ki a busz ajtajait, hogy még mozgásban volt, aztán mikor valaki fölugrott a mozgó járműre, már végképp fetrengtünk a röhögéstől.
Batu Caves Kuala Lumpur-tól 13 km-re található, hindu templommá alakított mészkőbarlang.
A barlang előtt néhány olyan épület áll, melyeket hindu istenek és szent álltaik szobrai díszítenek.
Több kis szentélyt is találunk, ahova csak testünket eltakarva és cipőnket levéve(tisztelet jele) szabad belépni. A barlangba fölvezető lépcső lábánál áll a világ legnagyobb Murugan szobra, melyet 300 liter arany festékkel fújtak le. A barlang felé haladva, hamar észrevesszük az emberek között futkosó majmokat, melyek alig várják, hogy odadobj nekik némi harapnivalót, de az is előfordul, hogy kilopják az ételt/zacskót az ember kezéből :).



Felmentünk a barlangba, ahol a majmokon kívül már kakasok is futkostak :). Nagyon izgalmas volt nézni a hindu hívők szertartását. A pici gyerekek fejét bekenték valami sárgás-fehéres porral, kókuszdiókat égettek és törtek össze, összetett tenyérrel imádkoztak a szentélyek lábánál.
Befizettünk egy "Education" túrára a Dark Cave-be, melynek bejárata a templom barlang közvetlen közelében volt. Kaptunk egy elemlámpát, és egy szuper aranyos kínai túravezetőt. Egyre beljebb és beljebb haladtunk a barlangba, miközben néha megálltunk és meghallgattunk némi okosságot. Megtudtuk, hogy él a barlangban egy olyan pókfaj, ami sehol máshol nem él a világon, és levegőben terjengő szag oka a rengeteg guanó. Láttunk egy halom csótányt, fülbemászót, szöcskét, méreggel rendelkező ezerlábút(jobb ha nem csíp meg!), denevércsontvázat, guanót, és találkoztunk egy 1,5 méteres kígyóval is. Megtudtuk, hogy Kuala Lumpur alatt hatalmas mészkőbarlangok voltak, és fel kellett őket tölteni, különben valószínűleg beszakadt volna a föld a város alatt.


A túrával maximálisan meg voltunk elégedve. Rengeteg új és érdekes dolgot hallottunk, méghozzá vicces kivitelben :).
Elfogott minket az éhség, így körbenéztünk, hogy milyen lehetőségeink vannak a környéket.
Az első étteremből gyorsan kifordultunk, míg a másodikban, egy szimpatikus indiai étteremben leültünk enni. Kértük a pincért, hogy mindent a lehető legkevésbé csípősre készítsenek el, de ennek ellenére is annyira "hot" volt az étel, hogy Dóri nem tudta mindet megenni. DC.Dóri sült zöldséges tésztát és frissen facsart narancslét, míg én paradicsomos-hagymás "palacsintát" rendeltem frissen elkészített mangólével. A palacsintám mellé kaptam még 3 féle szószt is, amik nagyon-nagyon-nagyon finomak voltak (kókuszos, paradicsomos, paprikás(?) ).
Tízből tíz pontot adok az ételemre, a mangó juice-ra pedig 10-ből 11-et!!!
A körülöttünk étkező indiaiak csak a kezüket használták, viszont nekünk hoztak kanalat és villát. A kanált használtam késnek...
Az ételre folyamatosan szálltak a legyek, de Istenem, megettük mert éhesek voltunk :D.


Hallottunk egy népszerű waterfall-ról(vízesés), ami közel van a Batu Caves-hez, így úgy döntöttünk, megnézzük azt is. Igen ám, de hogyan jutunk el oda? Állítólag a 43-as busz visz arra, de mi sehol sem láttunk buszmegállót. Ide is úgy jutottunk el, hogy a sofőr megállt egy pillanatra az autópálya szélén, és gyorsan leugráltunk...

Egy köpcös bácsi sétált felénk, akit megkérdeztem, nem tudja-e, hogy hol áll meg a 43-as busz. Mondta, hogy nem tudja, ő éppen egy taxit akar leinteni, mert a Waterfall-hoz megy a családjával(indiaiak). Mondtuk neki, hogy mi is, mire a pacák kitalálta, hogy akkor menjünk együtt taxival, és majd elosztjuk az árát. Megbízhatónak tűntek, így egy autóba szálltunk velük. Biztonsági öv nuku... de mi ezen már nem is csodálkozunk. Egy kényesebb ember tuti kiakadna ezeken, de mi csak nevetünk. Ez nem is Asia tour, hanem Asia FUN tour :).
Miután megérkeztünk, Dóri rájött, hogy nincs vize, de sehol egy bolt... ott álltunk dzsungel szélén víz nélkül. Elkeveredtünk valami rendőr tábor területére, ahol rögtön kérdezték, hogy mit akarunk, aztán miután szomorú fejet vágtunk, hogy szomjasak vagyunk, kaptunk egy-egy adag vizet cuki lila műanyag pohárkákból. Addig, amíg eljutottunk egy bolthoz, kitartott :). Muszlim asszonykáktól beszereztünk egy üveg vizet, és már mentünk is a Waterfall-hoz.

Egy útbaigazító anyuka, és 3 hetes babája:

Fél kilométer gyaloglás után el is jutottunk célunkhoz, ahol egy csodálatos medencét találtunk, bent a dzsungelben. Nagyon hívogató volt az esőerdővel körbevett csillogó víztükör.

A medencétől indult egy túraútvonal be a dzsungelbe, de miután megláttuk egy éppen visszaérő Szaúd-Arábia-i hölgy vérző lábfejét, nem vágtunk neki az útnak. A nő mondta is, hogy a szandálkámmal, és vezető ember nélkül jobban tesszük, ha nem megyünk be, mert tele van az esőerdő mindenféle bogárral/élőlénnyel, és egészen biztosan el is tévednénk. Hittünk neki...

Újra összesodort minket az élet azzal az indiai családdal, akikkel idetaxiztunk. Kiálltunk együtt az autópálya szélére, hogy megint együtt intsünk le egy autót, de éppen arra jött a 43-as busz, amiről tudtam, hogy jó nekünk, így próba-szerencse, leintettük, mely meg is állt. Hát nem poén???
Fizettünk 1,5 ringitet (kevesebbet mint idefelé, de ki érti ezt), majd újabb nagyon vicces buszozás után leszálltunk a Central Market közelében, de azt is úgy, hogy szóltunk, hogy mi oda szeretnénk menni, és megállt valahol a busz, de persze buszmegálló az nem volt :).

Irány a piac, gyorsan feltankoltunk pár még ki nem próbált furcsa gyümölccsel, majd visszabattyogtunk a szállásra. Dóri ha jól sejtem alszik, én pedig blogot írok, de úgy érzem morgolódik a hasam... jaj csak nehogy kétszer csípjen az ebéd, mint a tegnap curry-s csirke is.
Asia, you are so funny! We love you :).

2011. július 23., szombat

Tornyok és gyümölcsök (Malajzia, 2.nap)

Az örökké éber Evita 9 körül keltett fel, és gyorsan elhadarta, hogy ő már mennyi mindent csinált a mai napon :). Bólogattam, szemüveget kerestem, majd boldogan állapítottam meg, hogy már nem fáj a torkom. Tegnap kicsit pocsékul voltam, ma már csak takonypóc vagyok, és folyamatosan tüsszögnék, de nem mindig tudok, áááá!!! Rinyálás off, jöjjenek a szép dolgok.
VAN reggeli, mi több van KÁVÉ. Évi szerint függő vagyok, de bármikor abba tudnám hagyni :D. Mondjuk ez a reggeli dolog kimerül a kenyér-lekvár-mogyoróvaj kombóban, de legalább ingyen van :). Jól bereggeliztünk tehát, és közben azt is kinéztük, hogy hova megyünk ma nagyjából. Mivel Dórival (Évi nővére, lehet ezentúl KL Dóriként fogom emlegetni) 3-ra volt találkozó megbeszélve a Petronas Towers aljába, így az időt az odajutással ütöttük el.
Már az út elején érdekes növényekre bukkantunk, és hamar ki is kötöttünk egy parknál.

Miután átkeltünk kb. a hely 40%-án az is kiderült, hogy nem voltunk egyedül :).





A mini rainforest(esőerdő, eco park) a Kuala Lumpur Tower-hez vezetett. Toronymániában szenvedünk, úgyhogy muszáj volt felmenni. Annyira nem nagy flash, meg nyilván láttunk már egy csomó ilyet, de minden város látképe más a magasból, úgyhogy végül is nem volt kidobott pénz. Ami érdekes, hogy úgy húzták fel az épületet, hogy a Petronas tornyok közül mindig csak az egyik látszik rendesen, nincs rájuk szemből kilátás. Ha viszont ott felmegyünk a középen lévő összekötő hídra, akkor a tornyot nem látjuk. Jó trükk, hogy mindenhova megvedd a jegyet :).

Kuala Lumpur Tower:


Mivel a jegyhez tartozott még egy látványosság, úgy döntöttünk mi az állatkertet szeretnénk megnézni. Utálom az ilyen helyeket, de a pónin lovaglást azért mégse. Nyilván főleg helyi fajokat mutattak, meg egy csomó ocsmány pókot Dél-Amerikából, de én mindet sajnáltam. Rossz nézni, hogy milyen pici helyen vannak, és nem is nagyon van társaságuk. :(

Ezután lefelé sétáltunk, már a tornyok irányába. Kicsit hamar odaértünk, úgyhogy készítettünk fényképeket. Ami még tök jó volt, hogy eszembe jutott, hogy még jó pár éve láttam egy dokumentum filmet a Discovery-n, hogy hogyan épültek a tornyok, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne élőben is látni egyszer. És tessék, ma ez is sikerült :). Ezek olyan kis vicces és jó dolgok :).
Petronas Towers:

Bementünk az épületben lévő plázába és nézelődtünk. Láttuk Nigel Barker divatfotóst, az új könyvének dedikálása közben. Évi le is fotózta :). Ő az, aki zsűrizik Tyra Banks topmodelles műsorában. Hogy kiket fúj ide a szél :).

KL Dórival 3-kor találkoztunk a megbeszélt helyen. Jó volt őt végre élőben is látni, és ő is nagyon örült nekünk. Jó volt látni a testvéreket együtt, úgy örültek egymásnak :). Mivel mi csak reggelit ettünk, ezért egyből valami ehető dolog után néztünk. Nem volt egyszerű, de végül sikerült olyan helyet találni, ahol volt curry-s csirke Évinek, nekünk meg vega kaja. Minden nagyon finom volt, KL Dórinak pedig köszönjük szépen a meghívást. Innen üzenem, hogy remélem lesz következő alkalom amire visszahívhatlak :).

KL Dóri kókusztejet szívogat: :)


DC. Dóri tofus, vega kajája:


Évi curry-e csirkéje:

KL Dórival jó sokáig együtt lógtunk, majd visszasétáltunk a szállásra. Útközben megint piacoztunk egyet. Evita szert tett egy új neszesszerre, mert a régi elszakadt. Tök jó, itt is megy ám az alkudozás művészete. Vettünk még fura kis sütiket, és újabb - korábban még sosem kóstolt - gyümölcsöket: Kedondong, Jackfruit, Jambu Air és Dragon Fruit :) :) :)

A szobánkban szépen leültünk a földre, nekidőltünk az ajtónak, és piknik-vacsit rendeztünk :). Minden nagyon finom volt, bár az egyik gyümölcs szerintem nem volt teljesen érett, meg fura szálkák voltak benne, de sebaj ezt is kipróbáltuk.
Most itt ülünk a lobby-ban már vagy 2 órája. Évi aktív szociális életet élt eddig, én meg befejeztem a naplózást, mert le voltam már maradva pár nappal. A CNN van bekapcsolva egyébként, és a norvégiai tragédiáról van szó egész este. Nagyon megrázó, hogy ilyen dolog megtörténhet. Az eltávozottaknak békét és nyugalmat, az ittmaradottaknak pedig elfogadást, és elengedést kívánok.

Holnap a Batu Caves-ba megyünk, hétfőn pedig lesz dzsungel túra is, ha minden igaz. KL Dóri mondta, hogy CSAK kiépített helyre menjünk, mert itt tigrisek és nagyNAGY kígyók (értsd: elfér benne egy ember...vagy kettő) is vannak, nem beszélve az egyéb mérges dolgokról.

Mindenkinek további kellemes 7végét,

(: DC.Dóri és Évi :)