Kuala Lumpur (7. nap)

Asia tuor II., 7. nap
Kuala Lumpur, Malájzia

Hogy hogyan tűnt el fél pár zoknim, na meg hogy hol futottunk össze Szujó Zoltánnal, arról majd a bejegyzés végén írok, addig pedig jöjjön a rizsa (ez egy szóvicc akar lenni, mert ugye itt alap kaja a rizs).

Dóritól elváltunk Kuching repterén, majd magunk mögött hagyva Borneo-t, elrepcsiztünk Malájzia fővárosába, Kuala Lumpurba.

Kuala Lumpurt a helyiek csak KL-nek(kéj-el) hívják.

Ez egy állítólag 1,4 milliós város, de ez tutira egy nagyon régi, vagy szimplán csak egy nagyon hibás infó, mert ebben a city-ben biztosan többen élnek.
Csak, hogy az izgalmakat fokozzam, el kell árulnom nektek azt, hogy a lakosság 43%-a kínai, 38%-a maláj, 10%-a pedig indiai, a maradék pedig valami más.

Muszlim nők

Állítólag Kuala Lumpur a Föld 5. legkeresettebb városa, amit el is hiszek, mert ha én egyszer Ázsiában járok, ide biztosan beugrok legalább egy napra, mert olyan kajáik vannak, hogy azokat nem lehet kihagyni!!!
A várost úgy képzeljétek el, hogy nagyon meleg van(ált. 29 fok, de mi most pont a legmelegebb hónapban jöttünk, szóval még ettől is melegebb van), jó magas a páratartalom. Vannak szegény részek, ahol nyomorékok kéregetnek az utcán, meg este vigyázni kell, hogy ne lépj rá egy óriás csótányra, na meg vannak a gazdag részek, ahol oly nagy a fényűzés, hogy káprázik a szemed. Hatalmas plázáik vannak(KLCC, Pavilion), melyeket dugig töltöttek Gucci-val, Loui Vuiton-nal, és a többi számunkra megfizethetetlen márkával. Itt persze előre kinyitják neked az ajtót, és amíg körbenézel, egy eladó végig a nyomodban van, ha netalántán kérdésed/kérésed lenne, azonnal segít. Aztán ha nem veszel semmit, kifelé már nem mindig nyitnak ajtót :).

KLCC

Kint az utcán Bentley-ket, Mercedes-ek és Porsche-k köröznek.
Rengeteg a felhőkarcoló, és ahol nincsen épület vagy út, ott kinőtt a dzsungel. A luxus pláza mellett ott állnak az óriási fák, rajtuk a fán lakó növények, na meg lógnak a liánok.... szóval nagyon poén.

Tele van gyönyörű, design-os épületekkel a központ.

A Bukit Bitang utca. Éttermeiről és szórakozóhelyeiről híres.

A híres egy sínen futó metro: a Monorail.

A Kuala Lumpur tower.
Napközben fel lehet menni!

Mögöttünk a 452 m magas Petronas tornyok.
Aligha van látványosabb felhőkarcoló a Földön.

Az ikertornyok tükörképe egy szomszédos épületen

Ilyet lámpákat nálunk is csinálhatnának!

Utcakép, a mecsetek felé vezető útról.

Mecset

A Nemzeti Mecset belülről

A mi szállásunk China town-ban van, ami nem a legjobb környék, de nem is rossz, mert sok dolog van közel. Azért ide jöttünk megszállni(The Explorers Guesthouse, ajánlom mindenkinek!!!), mert mellette van egy piac, ahol olyan gyümiket árulnak, amikről egy átlagos emberke nem is tudja, mire jó. Na mi minden nap szépen bemegyünk a piacra, veszünk vagy 5 féle csodagyümit, aztán este városnézés után az ágyikóban benyakaljuk őket :). A mai gyümölcsbeszerző túrán na kibe futunk bele a piacon??? Szujó Zoltánba. Egyszer csak magyar hangot hallottam a fülem mellett, odafordultam és közöltem: "Jéé magyarok, sziasztok!" Aztán meglepetésemre egy ismerős arc köszönt vissza. Agyaltam, vajon mit keres itt, aztán apa tudta a választ. Holnap kezdődik a Forma 1, Maláj nagydíj, sportot közvetíteni jött ide Szujó Zoli.
Innen, China town-tól a városközpont, ahol a plázák/felhőkarcolók vannak, egészen pontosan 2,7 km, ami nem elég sok ahhoz, hogy metróra szálljunk, így hát gyalogolunk. Tegnap pl. délelőtt és este is elsétáltunk, na meg még ide meg oda, utólag számoltuk, hogy 15km-t nyomtunk le, szóval olyan izmos combjaink lesznek, hogy Arnold Schwarzenegger megirigyelné.

A gyalogos közlekedésről annyit, hogy csak ezt a szabályt kell betartani:
Ha jön autó, ne szaladj át az úton, ha nem jön autó, szaladj át. Van néha gyalogos jelzőlámpa is, de sok helyen nem is működik, és a legviccesebb, hogy egy halom helyen egyáltalán nincsen. Ezt úgy képzeld el, hogy sétálsz a járdán, aminek egyszer csak vége szakad egy 4 sávos útnak köszönhetően. A járda az út túloldalán folytatódik, ahová egy zebra vezet, viszont az autók egyáltalán nem veszik figyelembe a zebrát. Szerintem halvány lila gőzük sincsen arról, hogy mik az a csíkok az úton, és tutira nincsen benne a kresz könyvükben. Ja és az autósok csak egy dolog, mert ott vannak még a motorosok is, akik a totál semmiből tűnnek elő. Na és még annyit, hogy autók simán átmennek a piroson. De a rendőr is :P.
A tömegközlekedésről annyit, hogy van metro, vonat, busz... minden mi szem, szájnak ingere. Mi csak akkor éltünk ezen remek lehetőségekkel, ha elhagytuk a várost. Például elutazni busszal Melaka-ba várost nézni 9MYR-be kerül, ami 650 Ft, és egy egy 2 órás buszos út az autópályán, légkondi hűtéssel, és annyi hely van két üléssor között, hogy kinyújthatod a lábad. Bezzeg egy korsó sör 39MYR (2800Ft)!!! Ebből is látszik, hogy egy muszlim országban vagyunk :).
És még az árakról: 1 liter benzin 1,9MYR(135FT); fél literes ásványvíz 1,5MYR (110 FT); egy normál adag főtt kaja(rizs+hús) 600-900FT.
A vízről jut eszembe, a csapvizet tilos meginni!!!

Az egy útra szóló metro jegy(automatában vehető) egy kis kék korong.

Egyébként így egy hét utazás után eljutottunk oda, hogy elfogyott a tiszta ruhánk. Mire találtunk a közelben egy mosodát, vagy kétszer körbefordult a Föld.
Ha valaki ezt olvassa és mosnia kéne... keresse meg China Town-ban a Red Dragon Hostel-t, mert nekik van Laundry service-ük, de mikor visszakapják a ruhákat, számolják át a zoknikat, mert nekem egy fél pár zoknimat elrakták maguknak emlékbe :( . Shit!

Egy kg ruha kimosása 6 MYR. Egy nap alatt van készen.
Narancssárga zacsiban, összehajtogatva kaptuk vissza a ruháinkat.

Trópusi gyümölcsök

Rizslisztből, nádcukorból és kókuszreszelékből készülő édesség,
ami nagyon-nagyon finom! Még meleg mikor megveszed.

Egy hentes China town-ban :)


A korábbi körút beszámolójában már meséltem a durianról.
A malájok legfontosabb gyümölcse, de számunkra ehetetlen.

A kínai piac bazárjában koponyás és Obamás papucsokat is árulnak :)

És valami vicces:

Mivel a kínaiak hagyományosan nem wc-be, hanem egy "lyuk"-ba végzik el dolgukat,
a városban lévő wc-kben ki van írva azok helyes használata.

Ennek ellenére a wc ülőkék tele voltak lábnyommal.

Kuching városnézés, Borneo (5-6. nap)

Asia tour II., 5. nap
Kuching város, Borneo sziget, Malájzia

A körút összes napjára megírtam előre a programot, de a mait üresen hagytam, mert otthon nem sikerült rájönnöm, hogy az orangutánok és a Bako Nemzeti Parkon kívül vajon mi látnivaló lehet még Kuching környékén. Hallottunk még egy Long House-os progiról, de rosszak voltak a visszajelzések. Végül úgy döntöttünk nem megyünk sehová, hanem maradunk a városban, és felfedezzük Kuching City-t.
Először a Sarawak Museum-ba mentünk. Több kisebb épületből áll, mindegyikben mást mutatnak be.

A múzeum egyik épülete

A művészeti részlegnél csak álltunk és röhögtünk, hogy ez nem lehet igaz. Félmeztelen kínai testépítők fekete-fehér fotói voltak kiállítva. Ááááááá.
A nemzet történeti rész viszont nagyon érdekes volt. Bár azt nem értem miért kellett kiállítani kipisilt veseköveket, amiket egy orvos gyűjtött össze az őslakosoktól. Hö????
Az élővilágot bemutató rész sem volt rossz, tilos volt fotózni, na de azért itt egy gyilkos bálna csontváza :) :

Nagyon jók voltak azok a részek, melyek a kőolaj kinyeréséről szólnak, vagy hogy hogyan készítették az őslakosok a tetoválást, na meg a hangszereket.
A sok-sok kiállított hatalmas kagyló is tetszetős volt :).

Mikor végeztünk a múzeummal, pont elállt kint a zuhogó trópusi eső. Eddig csak 90%-os, de ettől kezdve már 100%-os páratartalomban folytattuk tovább Kuching felfedezését. Azaz folytattuk volna, de végül bementünk egy plázába ebédelni. A plázákról annyit, hogy ne egy csili-vili Arena plázát, hanem egy ócskább félét képzeljetek el, de a kajálós szint azért rendben volt.
A következő képek a gastro-olvasókhoz szólnak, akinek inge, vegye magára :).

Ismét Tom Yam leves,

de a legcsípősebb fajtából.
Hozzá rizs és zöldségek, csírák.

Ebből azért rendeltem, mert jól néztek ki.
Valami afrikai bab féle a neve, majd ideírom ha kiderült :).

Itt főleg a bal oldali licsi juice-ra koncentráljatok,
ami nagyon-nagyon finom!

Ebéd után leültünk a folyópart mellé beszélgetni. Apu különböző légikatasztrófákról mesélt, hogy milyen apró hibák miatt zuhantak már le gépek.
Benéztünk még a Kínai Múzeumba, de nem tudok mit írni róla, mert nem volt ott semmi említésre méltó. Még csináltunk ezt-azt, láttunk jó és rossz dolgokat, majd visszamentünk a szállásra sziesztázni, mert a mai napon annyira tűzött a nap, hogy hamar kimerültünk.
Mikor otthon pihentünk jöttem rá, hogy talán mégsem kellett volna azt finom extra csípős Tom Yam levest megenni, mert bizony fáj a gyomrom, hasam(mindenem!) tőle. Az esti vacsinál kis családom tovább folytatta az ázsiai konyha felfedezését, én pedig alig bírtam megenni pár szem sültkrumplit :).

Másnap csak délután indult a gépünk Kuala Lumpurba, így a szabad délelőttön folytattuk a városnézést. Kínai szentély, egyebek...

Átmentünk csónakkal a folyó túloldalára, mert Kuching is olyan mint Budapest, egy folyó kettészeli a várost. Itt megnéztünk egy erődöt, és az új parlamentet(legalábbis ezt monda egy helyi az épületről). Mikor vissza akartunk menni a másik oldalra, sikeresen eltévedtünk, és csak egy hatalmas séta után találtunk vissza.

Az erőd

A Parlament(még építik, az új parlament lesz)

Integető iskolás lányok :)

A házak(a hagyományosan építettek) lábakon állnak.

Így néznek ki a sírkövek

Egy halom ilyen épület van a városban.

Egy pillanatkép egy utcáról.

Kuching híres folyóparti sétánya
(éttermek(inkább büfék) és szuveníreket árusító helyiek).

Először is írnék egy szívből szóló, nagyon őszinte összefoglalót a városról. Az emberek kedvesek, de buták, lusták. Alig volt olyan ebédünk vagy vacsoránk, amikor tényleg azt hozták ki, amit megrendeltünk. Az utolsó nap már direkt kértük a pincérlányt, hogy legyen szíves írja föl amit kérünk.
A város elég ütött-kopott, koszos és büdös, a tisztasági szintet egy 5-ös skálán 2/3-ra lőném be, ami számomra a még éppen elfogadható kategóriába esik.
Alig van történelme a városnak, látnivalókban is szűkölködik.
Kuching egyedül csak arra jó, hogy ott szállj meg addig, amíg meglátogatod a Bako Nemzeti Parkot(érdemes talán ott is aludni és 2 napot is rászánni), meg az orangutánokat szabadba visszaengedő rezervátumot. Az ételeikről még annyit, hogy volt ám amit után megnyaltuk mind a 10 ujjunkat, de olyan is volt, hogy egyet sem. Pl. a gyümi turmixokat erősen felvizezik, amit pl. Indonéziában sose tapasztaltam.
Szóval Kuchingba én többet biztosan nem megyek, de ti menjetek, szálljatok meg a városban 2 éjszakára(a mi szállásunkat szívesen ajánlom), amíg megnézitek a majmokat és a nemzeti parkot.
Érdemes!!!

És akkor most irány Kuala Lumpur. A korábbi túra alkalmával már voltam ott, de megérdemel a város újabb látogatásokat.

Bako National Park és dzsungeltúra, Borneo (4. nap)

Asia tour II., 4. nap
Borneo, Bako National Park

Reggel 5.50-kor keltünk. Felöltözés, majd dilemma, hogy milyen cipőt vegyünk föl, kókuszzsíros pirítós reggelire, majd futólépés a buszhoz. Szűk óra múlva már Bako-ban voltunk, ami egy kis halászfalu egy folyó kér oldalán.


A nemzeti parkhoz a belépő felnőtteknek 10MYR, nyugdíjasok/diákoknak 5MYR. Na de nem csak ennyi volt a belépő, mert a nemzeti park nem itt van, hanem néhány kilométerrel odébb, ráadásul csak csónakkal lehet megközelíteni a helyet, a csónakbérlés pedig 50MYR egy útra, azaz oda-vissza 100MYR.
Egy csónakba max. 4-5 fő csücsülhet, szóval picit vártunk hátha jön a egy párocska, és akkor megosztva együtt kibérlünk egy csónakot, de nem jártunk sikerrel, így végül hárman indultunk útnak. A stégnél volt egy tábla, ami a veszélyes krokodilokra hívta fel a figyelmet. Dóri megkérdezte a csónakost, hogy mennyire veszélyesek a krokik. Azt mondta, hogy ha bedugjuk a kezünket a vízbe, akkor nem lesz semmi baj, de ha úszkálunk a vízben, akkor a kroki támad, mert így védi a területét.

A motorcsónakázás úgy negyed óráig tartott, útközben láttunk a parton majmokat és kingfisher madarat (nem tudom mi a magyar megfelelője, de itt egy link a kinézetéről: katt ide! ).
Mivel még mindig túl alacsony volt a vízszint, a csónak nem tudott közvetlen a visitor centrum-nál kirakni, hanem attól pár száz méterre odébb, a fövenyen.

Kis séta következett, majd bejelentkeztünk a visitor centrum-nál, ahol kaptunk egy térképet és némi útbaigazítást. Föl kellet a nevünket és a választott útvonalat írni egy listára, gondolom azért, mert estére nem érnénk vissza, utánunk erednek :). Ez megnyugtató.
Dóri kérdezte a vadőrt, hogy találkozhatunk-e az erdőben kobrával és pitonnal. Erre ő: "Az erdőben élnek, de sajnos ritkán lehet látni őket, kicsi az esély rá." Dóri nevetve mondta neki, hogy nem azért kérdeztük, mert találkozni akarunk velük, hanem mert nagyon nem szeretnénk összefutni ilyen dögökkel :).
A térképen több útvonal volt megadva.

Egy tábla a túraútvonalakról

Azon indultunk el, ami egy csodás öbölbe juttat.
A dzsungeltúrát ne úgy képzeljétek el, hogy haladunk előre a sűrű sötét esőerdőben, ahol hol pókok, hol kígyók esnek a nyakunkba. Ez azért nem lehetséges, mert az erdő lényegében áthatolhatatlan(és veszélyes), ha csak nincsen nálad egy bozótvágó kés, macséta :).
A nemzeti park területén kialakítottak néhány ösvényt, persze egyes részeit a természet maga hozott létre. Volt, hogy kiépített pallókon mentünk, de gyakran a fák gyökerein, tőzegen, vagy természetes vízfolyások medreiben. Néha fönnakadt a hajunk egy-egy ágon, vagy elázott a lábunk a vízben.





Minden csupa-csupa zöld volt, telis-tele élettel.
Hogy milyen állatokat, növényeket volt szerencsénk látni? Beszéljenek a fotók :).

Kék színű, felemás méretű ollójú rákok

Silver Leaf Monkeys

Nagyorrú majom

Kancsóka, a húsevő növény


Egy hatalmas nagy darázs hátulról...

...és elölről.

Madárpók.
Éppen egy piros színű darázs cipelte magával, mikor elkezdtem a fényképezni.
Szegény pók már alig mozgott, mert a darázs megbénította csípéseivel.

Ennek volt vagy 1000 lába, de megijedt, és nem mutatta mikor fotóztam

A túraút végén egy kilátónál lyukadtunk ki, és mikor lenéztünk, ott volt az a szép öböl, amiről a vadőr beszélt. Leugrottunk volna, de nem volt nálunk ejtőernyő, így végül csak a létrán másztunk le :). Fürdőruci föl, majd megrohamoztuk a Dél-kínai-tengert. A sok le és fölmászás, csúszkálás és izzadás után semmi sem esett jobban, mint pancsikolni egyet a finom tengerben. A víz jó meleg volt, és táj sem volt utolsó :).

Dóri csodálja a tájat

Évi fürdik

Dóri kijön a habokból :)

Még meg sem száradtunk, mikor elindultunk visszafelé. Már egészen közel jártunk a visitor center-hez, mikor apa azt magyarázta, hogy a járda szélénél lévő túrásokat biztosan vaddisznók csinálták, én meg állítottam, hogy itt biztosan nincsenek vaddisznók. Egy perc sem telt bele, megjelent egy óriási vaddisznó a csemetéivel, melyek szemmel láthatóan egyáltalán nem féltek az emberektől :).


Visszacsónakáztunk a halászfaluba.
Egy taxis Bako-ban nagyon jó árat ajánlott, így busz helyett autóval(kisbusz) mentünk vissza Kuching-ba.

Egy olyan helyen vacsiztunk, ahol egy nappal korábban is voltunk, szóval elmondhatjuk, hogy Kuching-ban már törzshelyünk is van :).

Calamansi juice, íze a lime-hoz hasonlít :)

Tom Yam Goong

Csilis(erősen fűszeres!) korianderes, lime-os, savanyú leves
rákkal, tintahallal és zöldségekkel.
Nagyon-nagyon finom!!!

Thai lemon fish
Sült hal citromfüves, gyömbéres, aszalt gyümölcsös mártásban.
Ez volt a legfinomabb amit idáig ettünk :).