Orángutánok és piac, Borneo (3.nap)

Asia tour II., 3. nap
Malájzia, Borneo sziget, Kuching város

Este 8 körül szállt le a gépünk Borneo sziget nyugati oldalán fekvő városában, Kuching-ban(ejtsd: Kucsing). A taxi 26MYR-ért (Maláj ringit) vitt el a hostel-be.
A hostel neve Lodge 121. Elég jó helyen van, 10 perc sétára a központtól, folyóparttól. Amikor bejelentkeztünk, megkérdezték a nevünket, és utána végig a nevünkön szólítottak. Ez nagyon szipmatikus!!!
A szobánkban két ágy van, az egyik dupla. A fürdőszoba olyan, mint amilyen Hong Kong-ban volt(ha valaki emlékszik még arra a beszámolóra), azaz egy blokkban van a wc, kézmosó és zuhanyzó, tehát fürdéskor csupa víz lesz minden, ami nagyon vicces :). A csaptelep szigetelése szétjött. Mondták, hogy sajna a hétvége miatt nem tudnak szerelőt hívni, viszont ha így megnyitjuk a csapot, mindenütt folyik a víz, ezért létrehoztunk egy szoba-szabályt: csak mezítláb lehet a fürdőszobába bemenni.

Zuhany, tiszta ruha, majd irány vacsizni. A hosteltől kapott térkép segítségével könnyedén megtaláltuk a folyópartot. A legtisztábban tűnő helyre ültünk be enni.
Apa és Dóri fish soup-ot, és pedig valamilyen furcsa levest ettem(tojás, rák, csirke, gomba...).
Kértünk még egy adag tésztát is(babból készítik, nem búzából), abban is volt rák, tintahal, zöldségek...


Elég későn mentünk vissza a szállásra. Mondtam Dóriéknak, hogy a holnapi progihoz 6-kor kell kelni. Elég fájdalmasra sikeredett az a kelés. Reggelire tea, pirítós, vaj és zöld kókuszzsír volt.
Kb. 3 percünk volt enni, utána pedig 15 perc futólépés következett, hogy elérjük a Semenggoh Wildlife Center-hez menő buszt.
Kicsi a világ, az előttünk lévő széken ül Gyula, a 67 éves világutazó. Jó arc emberke, jót beszélgettünk vele :).

Semenggoh Wildlife Center
Miután leszálltunk a buszról és kifizettünk a fejenkénti 3MYR (1 MYR = 72 Ft) belépőt, és sétáltunk a dzsungel felé 1-1,5 km-t, megérkeztünk a célhoz.
Szóltak, hogy legyünk nagyon csendben, és ne menjünk 6m-nél közelebb az állatokhoz (mintha lenne nálunk mérőszalag, mi?). Ki voltak rakva képek is, hogy pár turista korábban mennyire rosszul járt.

Nemsokára hallottuk és láttuk, ahogyan a fák ágai hajladoztak, közeledtek az orángutánok.
Ők szabadon élnek a dzsungelben, de mivel ebből a rezervátumból lettek szabadon engedve, szinte minden nap visszajárnak, mert a gondozók kitesznek nekik némi gyümölcsöt és zöldséget (banán, répa..).
Legalább 20-an vannak, de mi csak 4-et láttunk, két anyukát a csemetéikkel. A többi ma nem jött el enni.
A picik voltak a legédesebbek, főlek mikor kicsenték az ételt az anyjuk kezéből :).
A felnőtt majmok nagyon ügyesek voltak, óriási ütéseket mérve a fák törzsére rutinosan törték szét a kókuszdiókat, melyekből mikor folyt a kókusztej, a picik alájuk álltak és elkezdték lefetyelni.




Nézelődés közben egyszer csak egy óriási robajlást hallottunk, és láttuk, hogy úgy 100 méterre nagyon erősen zörögnek az ágak, majd egyszer csak egy óriási BAMMM!!!. Mint ha földrengés lett volna, mindenki megijedt.
Tudjátok mi történt? Viszonylag közel hozzánk kidőlt egy hatalmas nagy fa a dzsungelben. Még jó, hogy nem álltunk alatta :).

Sajnos nem kérdeztük meg előre, hogy mikor megy vissza busz Kuching-ba, így egy órát vártunk, mikor végre jött egy. Farkas éhesek voltunk, és borzasztóan nyűgösek.

Kuching-ban gyalogosan célba vettük a Sunday Market-et. Persze nem éppen sunday van, de ma attól még van piac. Mikor megtaláltuk, előtte gyorsan megebédeltünk. Apa zöldséges sült rizst saslik csirkével, Dóri japán soba-t(hajdina tészta), és pedig zöld curry-s csirkét. Újjáéledtünk!!!
Bevetettük magunkat a piacra. Volt ott minden. Gyümölcsök, zöldségek, gombák, fűszernövények, halak, csirke, marha, virágok...

Jackfruit és ananász

Frissen szedett bors és valami fehér valami

Fincsi :)

A néni hátul bedobja a félbevágott kókuszokat, elől pedig kijön a kókuszreszelék :)

A piacról hazafelé én navigáltam. Sok tűző napon való sétálás után mondtam Dóriéknak, hogy egy probléma van, a térkép szerint pont itt kéne lennie a szállásnak, de itt aztán nincsen. Már nekik is percek óta gyanús volta környék. Végül rendőrök mutatták meg a térképünk

Egy kis délutáni szieszta után lesétáltunk a folyóparthoz, csónakba ültünk, és átvittek mindet a túlpartra(fejenként 0,5 MYR-ért, ami kb. 36 Ft), mert azt mondták a hostelben, hogy a túlparti étkezdében tradicionális maláj ételek kaphatóak. No de jobb lett volna ha nem ajánlják, mert az igaz, hogy finom volt hal, viszont öt percenként kellett elhessegetni a macskákat, mert majdhogynem az ölünkbe ültek a kaja miatt.

SZINGAPÚR (1-2. nap)

Asia tour II., 1. nap
Csütörtök este 5-kor landoltunk SINGAPORE Changi Airport-on. Ellenőrzés, határ, csomag felvétele, irány a metro.
Egy kevéssé barátságos sor állt a jegyautomatánál. Mikor sorra kerültem kiderült, hogy nem lehet bakkártyával fizetni. Na oké... Bőrönddel vissza két emeletet, ahol az pénzautomatákat láttuk, készpénz fölvétele, vissza le a jegyautomatához. Ismét sor, végre én következek. Második sokk: nem fogad el az automata 50 dollárost. Grrrrr... miért nem néztem ez meg korábban???
Elmegyek pénzt váltani, majd újra sorbaállás a jegyautomatánál. Végre kiköpi a jegyeket a gép, mi pedig fölszállunk a jó metróra, de leszállunk egy rossz állomáson(a hotel rossz infót adott). Vissza a metróra, egy megállóval arrébb leszállás. Fölmegyünk a felszínre, 28 fok, 90%-os páratartalom. Ezt szívesen elviselném az év minden napján :). A felszínen egyik járókelő sem tudja, hogy hol van a Chin Swee Road, és persze egy tábla se jelzi hollétét. Elindulunk valamerre, majd totális kilátástalanság miatt végül taxiba ülünk, ami gurul 300 métert(végig áll a dugóban), és fizetünk 10,2 SGD-t.

A hotel neve: Re! Hotel.

Még be se mentünk, már az üvegajtón át feltűnik egy ismerős arc mosolya :). Dóri az, a testvérem, aki Szingapúrban él egy ideje.
Az ő ötlete volt ez a hotel, mert jó helyen van(közel a metro, gyalog 15 perc a központ), nem drága, na és nem utolsó sorban: nem átlagos!!! Ez egy design hotel :).
Mutatom a szobánkat(retro stílus):

Apa mókázik a liftben

A hotel reggeliző helye

Zuhanyzással lemostuk az út porát, majd Dórit követve bevetettük magunkat Szingapúr éjszakájába.
Gyalog mentünk a központ Riverside point (Clark Quay, Boat Quay) részére, ami a nyüzsgő éjszakai életről, és a csodás kilátással rendelkező folyóparti éttermeiről híres, ahol helyi ételeket kínálnak.
Az első italainkat ingyen kaptuk. Megkóstoltam a híres szingapúri koktélt(gin, mangó, lime....), nagyon nyami volt.
Több dolgot is rendeltünk, és mindenki evett mindenből.
Csípős-savanyú rákleves(curry, sok citromfű, gomba...). Ez nagyon-nagyon más mint nálunk ismert kínai csípős-savanyú trutyis leves.
Rendeltünk még valami fokhagymás zöldet, de nem tudom a nevét; tofus-zöldséges rizstésztát és gyömbéres-zöldbabos halat. Szuper finom volt minden!

"állatkert"

Tesók:)

A folyó partján vacsizva ezt a kilátást néztük :)

Tofus tészta finom zöld valamivel

Jóllakva sétáltunk egyet a központban. Mindenütt zene szólt. Szuper volt a hangulat!

Bolondoznak :D

Az roszlán fejű, hal testű Merlin szobor a város szimbóluma.
A háttérben az Esplanade kulturális központ (durian formájúra építették).

Bal oldalt: Singapore Flyer óriáskerék
Középen: Kagyló formájúra épített Art Museum
Jobb szélen: Marina Bay Sands , hotel.

Amikor 7 hónappal ezelőtt jártam Singapore-ban, fotókkal beszámoltam már ezekről az építészeti csodákról, de mivel akkor esti képeket nem készítettem, most feltétlen be kellett pótolni :).

Apával éjfél után értünk vissza a hotelbe. Reggel sikeresen kinyomtam a fél8-as ébresztőt(persze ez az esemény még csak nem is rémlik). Apa órákkal később azzal keltett fel, hogy "Ébresztő, már 10 óra van, elaludtunk, már rég a várost kéne róni".
És valóban így van. Mivel még ma továbbrepülünk, csak délután 4-ig van időnk Szingapúrozni, mert 18.20-kor megy majd a gépünk Borneo-ra.
Extra gyors öltözés és pakolás következett. Még sose sikerült ennyire hamar elkészülnünk :).
A közeli metrómegálló(Outram Park Station) mellett, az Ananas Cafe-ban reggeliztünk fejenként 2 dollárért (1 szingapúri dollár = 176 Ft). Apa valamilyen halas-tojásos ételt rendelt(aztán sült tofut kapott), én pedig chicken rise-t. Kértünk még teát is, apa meleget, és hideget. Aztán jött a magyarázkodás a tea elkészültekor, hogy már elnézést kérek, de teát rendeltünk, nem pedig kávét, aztán meg ők magyarázkodtak, hogy ez tea, nem pedig kávé. Na oké...
Volt egy kis furcsa íze, de azért sikerült felfedezni benne a teát is :). A kaja szuper volt(később ebédelni is ide jöttünk).


Jóllakva bementünk a metroállomásra, és az automatából vettünk jegyet. Az automata érintőképernyőjén be kell jelölni, hogy hová szeretnél menni, és ennek megfelelően kell fizetni. Kb. 1-3 dollár körül fizettünk egy-egy metrózás alkalmával.


LITTLE ITALY
Azért szeretem annyira a világvárosokat, mert ezeken a helyeken csupán már önmagában az is szórakoztató, ha figyeled a szembejövő, különböző rasszból származó emberek arcait.
Singapore-ban sok a kínai, sok az indiai, a maláj...
Egy-egy rassz szeret egy helyre tömörülni, mert ugye "egységben az erő" :). Little India nagyon színes. Az üzletek, piacok főleg indiai ételeket kínálnak, a ruhaboltok pedig indiai ruhákat.
Sétáltunk egy nagyon, megnéztünk egy szabadtéri és egy zárt piacot.

Ide is érdemes volt eljönni!

ORCHARD ROAD
A shopping centrum :). Én még életemben nem láttam ennyi Rolex-et, gyémántékszert és Loui Vuitton-t áruló boltot. Persze minden eredeti, méregdrága.

Egy ölelést mindenki megérdemel :D

Elmetrótunk az ESPLANADE megállóhoz, hogy a tegnap este látott építészeti csodákat megnézzük világosban is, majd következett a RAFFLES PLACE, hogy lássunk sok-sok felhőkarcolót és szingapúri üzletembert.


Vissza a hotelbe, cuccot magunkhoz, vissza a metróhoz, mely a reptér Terminal 2-höz röpít el.

Innen Sky train-el lehet átjutni az 1-es terminálhoz.
Becsekkolás, majd bent a gate-nél csatlakozott hozzánk a munkából megjövő Dóri is.
Repcsire föl. Csak semmi kényelem vagy luxus, AirAsia-val, az egyik helyi legolcsóbb légitásasággal repülünk Borneo szigetre.

FRANKFURT, AIRBUS A380 (0. nap)

Asia tour II., 0. nap

Irány Ferihegy 2A terminál. Autót a parkolóban hagyjuk, a kabátokat pedig az autóban, mert a következő két hétben biztosan nem lesz rájuk szükség.
Másfél óra múlva már az Airbus A319 (Lufthansa) fedélzetén repülünk Frankfurt felé, ahol majd 5 óránk lesz a következő gép indulásáig.

Sok az az 5 óra. Mondtam apunak, kicsit sétáljunk ki a terminálból a szabadba, szívjunk egy kis friss levegőt. Aztán mikor kint voltunk, már azt néztünk, hogy vajon hogyan lehetne bejutni a belvárosba. Egy óra múlva már FRANKFURT óvárosában sétálgattunk. Na ekkor egy pillanatig nagyon nagy marhaságnak tűnt, hogy azokat a jó meleg kabátokat az autóban hagytuk, de végül a dupla pulcsi+sál+gyors gyalogtempó elégségesnek bizonyult.

Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon tetszett a város. Hatalmas ötlet volt ezzel eltölteni a szabad óráinkat.

Az óváros főtere

Az egyenpulcsinkban

Apu lestipitopizta magának ezt a pub-ot :)

Lufiárus egy nagyon design-os pláza előtt.

Lelátás a legfölső emeletről.

Metróval irány vissza a reptérre. A C16-os kapu közelében odamentünk egy büfészerűséghez, hogy megvacsizzunk.
Apának mondtam, hogy "Olyan éhes vagyok!".
Apa: "Te trójai vagy?"
Én: "Ezt miért kérded?
Apa: "Mert olyan faló vagy."
Na, hát apunak ilyen a stílusa, az ehhez hasonló poénok folyamatosan ömlenek belőle :).

Néztem a szendvicseket, hogy vajon melyik esne a legjobban, mikor váratlanul megszólal a pult mögötti hölgy magyarul, hogy "én a pulykásat venném". Na tessék, kicsi a világ :). Végül egyébként frankfurti(!!!) virsli győzött krumplisalátával.

Három nagy gép állt az üvegablakok mögött. Egyik egy A380-as (neve: New York, mindegyik el van nevezve) gép, mely Johannesburgba repül. Középen egy Kuala Lumpur, majd Bangkokba induló Boeing 747-es, és bal szélen állt a mi gépünk, a hamarosan Szingapúrba induló AIRBUS A380-as (neve: Wien).

A380-as Lufi

Este 22.05-kor indul a gép. Elég kevesen vannak a gépen, lényegében oda ülhetünk, ahová csak akarunk( azaz egymás mögé, mind a ketten ablak mellé :) ). A mi sorunkban már nem is ül más.
Felszállás... vacsi. A legutóbbi fapados AirAsia után a kiszolgálás itt maga a mennyország. Mivel volt egy olvasó, aki korábban azt írta, hogy örülne, ha több kép/beszámoló lenne az ételekről, igyekszem ennek eleget tenni, lesz kép a repcsis és szárazföldi kajákról is :).

Vacsi

A 12 órán át tartó repcsi út jó volt. Borozgattunk, aludtunk(végigfeküdtem az üléseken:), olvastunk, filmet néztünk(New Year' Eve; The Artist - mind a kettő nagyon jó film!!!).
Nem sokkal a reggeli felszolgálása/elfogyasztása után már Szingapúr fölött repültünk, és következett a landolás. Ahhoz képest, hogy mi reggelnek éreztük az időd, valójába már délután 5 óra volt, mert az időeltolódásnak köszönhetően itt 7 órával később van.

Zzzz...

Reggeli

Filmválasztás az érintőképernyős minitoron

Szingapúr partjainál várakozó hajók

Már landolás előtt megbeszéltem egy utaskísérővel, hogy leszállás után, miután a fölső emelet utasai már elhagyták a gépet, fölmehetünk apuval megnézni a business és a first class-ot. Ággyá alakítható ülőhelyek, rózsák vázában, nagyobb fürdőszoba mint az én otthonim...
Megígértem a főnökömnek, hogy lefotózom.:

Economy class

Business class

First class

És ezennel megérkeztünk Ázsiába.

A (t)utitársam és az A380-as madárka

Most játszunk egyet.

1. Csukd be a szemed.
2. Képzelj el egy nagyon jó havert. Jófej, mindenben benne van. Ő adja a világon a legjobb tanácsokat, és mindenre van egy poénja.
3. Képzeld el, hogy ez a haverod imádja a repülőket.
4. Megvan? Cool.

Na, nekem pont ilyen az apukám :) . Szóval ő nem csak holmi útitárs, hanem tutitárs.
Az elmúlt fél évben többször is mondta, hogy majd felül egy A380-as gépre(mint utas :) ), elutazik Singapore-ba(ott lakik az egyik tesóm, de ezt már tudjátok), aztán hamar vissza is repül, mert ő igazából csak szeretne repülni egyet a madárkával.

Beszélgettünk néha-néha a témáról, aztán egyszer csak nekiálltunk tervezgetni, szervezgetni. Mondtam apunak, hogy milyen jól járna, ha elvinne magával, mert nálam senki se szervez jobban utat, tudok angolul, vicces vagyok és utazni is szeretek, szóval menjünk együtt, és természetesen ha már a madárkával elröpülünk Ázsiába, csináljunk ott egy körutat.
És igen!!! Elvisz magával :))) Yesss!!!!!
Asia tour II. !!!

Ez nem egy bő hónapos, sok-sok helyet érintős út lesz mint legutóbb, de minőségében vetekedni fog vele :D.

Először Szingapúrba megyünk, hogy apu végre lássa, hol is él legidősebb lánya, drága kicsi nővérem, KL Dóri(blogja itt). Utána tesómat a hónunk alá csapva átrepcsizünk Borneo szigetre, és túrázunk egy hatalmasat a dzsungelben. Aztán újabb röpcsizés... tesóm vissza dolgozni Szingapúrba, mi pedig apával lecsapunk Kuala Lumpur-ra, Malájzia fővárosára, mert apa elhitte nekem, hogy ott lehet Ázsiában a legjobbakat enni. Kirándulgatunk, nézünk szép várost, sok majmot, durian-t meg dzsungelt mert abból sose elég, majd madárkára szállunk és landolunk Langkawi szigeten, ahol búvárkodunk és simogatunk halakat meg teknőcöt, bérelünk egy autót és apa kipróbálja milyen bal oldalon vezetni(hát ez nagyon poén lesz), este én megyek bulizni, apára pedig rámarad a blogírást(azt még nem is mondtam neki, hogy útitársaimnak kötelező blogot is írni :P ).... és amikor már elég a jóból, egy reggel újra Singapore-ban találjuk magunkat, csomag marad az airport-on megőrzőben, mi pedig bemegyünk a city-be újra megveregetni tesóm vállát, hogy ő milyen okos és szép meg ügyes és mennyire hiányozni fog majd nekünk(de ezt már megszoktuk), aztán este vissza a madárka-térre és irány Hungary!!!

Ez kb. két hét lesz, de telenyomjuk annyi élménnyel, hogy egy évnek fog tűnni.