Bako National Park és dzsungeltúra, Borneo (4. nap)

Asia tour II., 4. nap
Borneo, Bako National Park

Reggel 5.50-kor keltünk. Felöltözés, majd dilemma, hogy milyen cipőt vegyünk föl, kókuszzsíros pirítós reggelire, majd futólépés a buszhoz. Szűk óra múlva már Bako-ban voltunk, ami egy kis halászfalu egy folyó kér oldalán.


A nemzeti parkhoz a belépő felnőtteknek 10MYR, nyugdíjasok/diákoknak 5MYR. Na de nem csak ennyi volt a belépő, mert a nemzeti park nem itt van, hanem néhány kilométerrel odébb, ráadásul csak csónakkal lehet megközelíteni a helyet, a csónakbérlés pedig 50MYR egy útra, azaz oda-vissza 100MYR.
Egy csónakba max. 4-5 fő csücsülhet, szóval picit vártunk hátha jön a egy párocska, és akkor megosztva együtt kibérlünk egy csónakot, de nem jártunk sikerrel, így végül hárman indultunk útnak. A stégnél volt egy tábla, ami a veszélyes krokodilokra hívta fel a figyelmet. Dóri megkérdezte a csónakost, hogy mennyire veszélyesek a krokik. Azt mondta, hogy ha bedugjuk a kezünket a vízbe, akkor nem lesz semmi baj, de ha úszkálunk a vízben, akkor a kroki támad, mert így védi a területét.

A motorcsónakázás úgy negyed óráig tartott, útközben láttunk a parton majmokat és kingfisher madarat (nem tudom mi a magyar megfelelője, de itt egy link a kinézetéről: katt ide! ).
Mivel még mindig túl alacsony volt a vízszint, a csónak nem tudott közvetlen a visitor centrum-nál kirakni, hanem attól pár száz méterre odébb, a fövenyen.

Kis séta következett, majd bejelentkeztünk a visitor centrum-nál, ahol kaptunk egy térképet és némi útbaigazítást. Föl kellet a nevünket és a választott útvonalat írni egy listára, gondolom azért, mert estére nem érnénk vissza, utánunk erednek :). Ez megnyugtató.
Dóri kérdezte a vadőrt, hogy találkozhatunk-e az erdőben kobrával és pitonnal. Erre ő: "Az erdőben élnek, de sajnos ritkán lehet látni őket, kicsi az esély rá." Dóri nevetve mondta neki, hogy nem azért kérdeztük, mert találkozni akarunk velük, hanem mert nagyon nem szeretnénk összefutni ilyen dögökkel :).
A térképen több útvonal volt megadva.

Egy tábla a túraútvonalakról

Azon indultunk el, ami egy csodás öbölbe juttat.
A dzsungeltúrát ne úgy képzeljétek el, hogy haladunk előre a sűrű sötét esőerdőben, ahol hol pókok, hol kígyók esnek a nyakunkba. Ez azért nem lehetséges, mert az erdő lényegében áthatolhatatlan(és veszélyes), ha csak nincsen nálad egy bozótvágó kés, macséta :).
A nemzeti park területén kialakítottak néhány ösvényt, persze egyes részeit a természet maga hozott létre. Volt, hogy kiépített pallókon mentünk, de gyakran a fák gyökerein, tőzegen, vagy természetes vízfolyások medreiben. Néha fönnakadt a hajunk egy-egy ágon, vagy elázott a lábunk a vízben.





Minden csupa-csupa zöld volt, telis-tele élettel.
Hogy milyen állatokat, növényeket volt szerencsénk látni? Beszéljenek a fotók :).

Kék színű, felemás méretű ollójú rákok

Silver Leaf Monkeys

Nagyorrú majom

Kancsóka, a húsevő növény


Egy hatalmas nagy darázs hátulról...

...és elölről.

Madárpók.
Éppen egy piros színű darázs cipelte magával, mikor elkezdtem a fényképezni.
Szegény pók már alig mozgott, mert a darázs megbénította csípéseivel.

Ennek volt vagy 1000 lába, de megijedt, és nem mutatta mikor fotóztam

A túraút végén egy kilátónál lyukadtunk ki, és mikor lenéztünk, ott volt az a szép öböl, amiről a vadőr beszélt. Leugrottunk volna, de nem volt nálunk ejtőernyő, így végül csak a létrán másztunk le :). Fürdőruci föl, majd megrohamoztuk a Dél-kínai-tengert. A sok le és fölmászás, csúszkálás és izzadás után semmi sem esett jobban, mint pancsikolni egyet a finom tengerben. A víz jó meleg volt, és táj sem volt utolsó :).

Dóri csodálja a tájat

Évi fürdik

Dóri kijön a habokból :)

Még meg sem száradtunk, mikor elindultunk visszafelé. Már egészen közel jártunk a visitor center-hez, mikor apa azt magyarázta, hogy a járda szélénél lévő túrásokat biztosan vaddisznók csinálták, én meg állítottam, hogy itt biztosan nincsenek vaddisznók. Egy perc sem telt bele, megjelent egy óriási vaddisznó a csemetéivel, melyek szemmel láthatóan egyáltalán nem féltek az emberektől :).


Visszacsónakáztunk a halászfaluba.
Egy taxis Bako-ban nagyon jó árat ajánlott, így busz helyett autóval(kisbusz) mentünk vissza Kuching-ba.

Egy olyan helyen vacsiztunk, ahol egy nappal korábban is voltunk, szóval elmondhatjuk, hogy Kuching-ban már törzshelyünk is van :).

Calamansi juice, íze a lime-hoz hasonlít :)

Tom Yam Goong

Csilis(erősen fűszeres!) korianderes, lime-os, savanyú leves
rákkal, tintahallal és zöldségekkel.
Nagyon-nagyon finom!!!

Thai lemon fish
Sült hal citromfüves, gyömbéres, aszalt gyümölcsös mártásban.
Ez volt a legfinomabb amit idáig ettünk :).