Orángutánok és piac, Borneo (3.nap)

Asia tour II., 3. nap
Malájzia, Borneo sziget, Kuching város

Este 8 körül szállt le a gépünk Borneo sziget nyugati oldalán fekvő városában, Kuching-ban(ejtsd: Kucsing). A taxi 26MYR-ért (Maláj ringit) vitt el a hostel-be.
A hostel neve Lodge 121. Elég jó helyen van, 10 perc sétára a központtól, folyóparttól. Amikor bejelentkeztünk, megkérdezték a nevünket, és utána végig a nevünkön szólítottak. Ez nagyon szipmatikus!!!
A szobánkban két ágy van, az egyik dupla. A fürdőszoba olyan, mint amilyen Hong Kong-ban volt(ha valaki emlékszik még arra a beszámolóra), azaz egy blokkban van a wc, kézmosó és zuhanyzó, tehát fürdéskor csupa víz lesz minden, ami nagyon vicces :). A csaptelep szigetelése szétjött. Mondták, hogy sajna a hétvége miatt nem tudnak szerelőt hívni, viszont ha így megnyitjuk a csapot, mindenütt folyik a víz, ezért létrehoztunk egy szoba-szabályt: csak mezítláb lehet a fürdőszobába bemenni.

Zuhany, tiszta ruha, majd irány vacsizni. A hosteltől kapott térkép segítségével könnyedén megtaláltuk a folyópartot. A legtisztábban tűnő helyre ültünk be enni.
Apa és Dóri fish soup-ot, és pedig valamilyen furcsa levest ettem(tojás, rák, csirke, gomba...).
Kértünk még egy adag tésztát is(babból készítik, nem búzából), abban is volt rák, tintahal, zöldségek...


Elég későn mentünk vissza a szállásra. Mondtam Dóriéknak, hogy a holnapi progihoz 6-kor kell kelni. Elég fájdalmasra sikeredett az a kelés. Reggelire tea, pirítós, vaj és zöld kókuszzsír volt.
Kb. 3 percünk volt enni, utána pedig 15 perc futólépés következett, hogy elérjük a Semenggoh Wildlife Center-hez menő buszt.
Kicsi a világ, az előttünk lévő széken ül Gyula, a 67 éves világutazó. Jó arc emberke, jót beszélgettünk vele :).

Semenggoh Wildlife Center
Miután leszálltunk a buszról és kifizettünk a fejenkénti 3MYR (1 MYR = 72 Ft) belépőt, és sétáltunk a dzsungel felé 1-1,5 km-t, megérkeztünk a célhoz.
Szóltak, hogy legyünk nagyon csendben, és ne menjünk 6m-nél közelebb az állatokhoz (mintha lenne nálunk mérőszalag, mi?). Ki voltak rakva képek is, hogy pár turista korábban mennyire rosszul járt.

Nemsokára hallottuk és láttuk, ahogyan a fák ágai hajladoztak, közeledtek az orángutánok.
Ők szabadon élnek a dzsungelben, de mivel ebből a rezervátumból lettek szabadon engedve, szinte minden nap visszajárnak, mert a gondozók kitesznek nekik némi gyümölcsöt és zöldséget (banán, répa..).
Legalább 20-an vannak, de mi csak 4-et láttunk, két anyukát a csemetéikkel. A többi ma nem jött el enni.
A picik voltak a legédesebbek, főlek mikor kicsenték az ételt az anyjuk kezéből :).
A felnőtt majmok nagyon ügyesek voltak, óriási ütéseket mérve a fák törzsére rutinosan törték szét a kókuszdiókat, melyekből mikor folyt a kókusztej, a picik alájuk álltak és elkezdték lefetyelni.




Nézelődés közben egyszer csak egy óriási robajlást hallottunk, és láttuk, hogy úgy 100 méterre nagyon erősen zörögnek az ágak, majd egyszer csak egy óriási BAMMM!!!. Mint ha földrengés lett volna, mindenki megijedt.
Tudjátok mi történt? Viszonylag közel hozzánk kidőlt egy hatalmas nagy fa a dzsungelben. Még jó, hogy nem álltunk alatta :).

Sajnos nem kérdeztük meg előre, hogy mikor megy vissza busz Kuching-ba, így egy órát vártunk, mikor végre jött egy. Farkas éhesek voltunk, és borzasztóan nyűgösek.

Kuching-ban gyalogosan célba vettük a Sunday Market-et. Persze nem éppen sunday van, de ma attól még van piac. Mikor megtaláltuk, előtte gyorsan megebédeltünk. Apa zöldséges sült rizst saslik csirkével, Dóri japán soba-t(hajdina tészta), és pedig zöld curry-s csirkét. Újjáéledtünk!!!
Bevetettük magunkat a piacra. Volt ott minden. Gyümölcsök, zöldségek, gombák, fűszernövények, halak, csirke, marha, virágok...

Jackfruit és ananász

Frissen szedett bors és valami fehér valami

Fincsi :)

A néni hátul bedobja a félbevágott kókuszokat, elől pedig kijön a kókuszreszelék :)

A piacról hazafelé én navigáltam. Sok tűző napon való sétálás után mondtam Dóriéknak, hogy egy probléma van, a térkép szerint pont itt kéne lennie a szállásnak, de itt aztán nincsen. Már nekik is percek óta gyanús volta környék. Végül rendőrök mutatták meg a térképünk

Egy kis délutáni szieszta után lesétáltunk a folyóparthoz, csónakba ültünk, és átvittek mindet a túlpartra(fejenként 0,5 MYR-ért, ami kb. 36 Ft), mert azt mondták a hostelben, hogy a túlparti étkezdében tradicionális maláj ételek kaphatóak. No de jobb lett volna ha nem ajánlják, mert az igaz, hogy finom volt hal, viszont öt percenként kellett elhessegetni a macskákat, mert majdhogynem az ölünkbe ültek a kaja miatt.